A színtévesztés mérése nem egyszerű feladat, és a vizsgálatok nagy része nem biztosít teljes diagnózist. Különösen súlyosabb esetekben több módszer kombinációjára lehet szükség. A mérések két elv, a színmegkülönböztetés és a színmegnevezés módszerén alapulnak.
Az anomaloszkópos módszerben egy osztott látómezőben kell a vizsgált személynek zöldből és vörösből a referencia sárgával azonos sárgát "kikevernie". A zöld/vörös arányból és a sárga intenzitásából megállapítható a színtévesztés és mértéke. A műszerrel az előbbi két paraméter ismeretében pontosan megmondható a színtévesztés típusa.
A pszeudo-izokromatikus tesztekkel már mindenki találkozhatott: ezek az úgynevezett nyomtatott pöttyös ábrák. A színes pöttyös háttéren számok vagy betűk láthatók szintén pöttyökből kirakva, azonban a háttértől eltérő színben. Egyes színpárokat a színtévesztők már nem tudnak megkülönböztetni, így a betűket, számokat sem tudják meghatározni - az ép színlátással rendelkezőknek ez egyáltalán nem okoz problémát. A számokat, betűket nem ismerő kisgyerekek számára figurás teszteket is kifejlesztettek.
A színészlelés vizsgálata mellett időnként szükség lehet a kontrasztérzékenység vizsgálatára is. Ennél leggyakrabban fehér háttéren lévő fekete betűket vagy számokat kell felismerni, vagy fokozatosan változó kontrasztú képeket sorrendbe rakni.
A színdiszkriminációs vizsgálatoknál általában színes korongokat (változó mennyiséget, van olyan eset, amelynél akár 85-öt is) kell sorrendbe rendezni.
Miért fontos a színtévesztés korrekciója?
Egy jó színlátó akár több millió színárnyalatot meg tud különböztetni, egy színtévesztő csak pár ezret, esetleg csak pár százat. Ezért nem veszi észre például, hogy beszélgető partnere elpirul vagy elsápad, így fontos metakommunikációs ismeretektől esik el. Nem tud megkülönböztetni érettebb és kevésbé érett gyümölcsöket, nem veszi észre az eltérő színárnyalatokat ruhavásárlásnál, a dekorkozmetikumoknál vagy a közlekedési lámpáknál. Szinte az élet minden területén hátrányos helyzetben van a jó színlátókhoz képest, sok foglalkozást nem is választhat magának. Ennek ellenére, a színtévesztők jó része megtanul ezzel együtt élni és olyan "túlélési technikákat" fejleszt ki, melyekkel teljes életet élhet.
Bár a színérzékelés zavarait nem lehet gyógyítani, a korrekció viszonylag könnyen megoldható. A színlátás korrekciója történhet színezett kontaktlencsével vagy speciális szemüveggel egyaránt. Néhány esetben a szakorvos sötétített vagy ellenzővel ellátott szemüveget is javasolhat, mert sok színtévesztő jobban meg tudja különböztetni az árnyalatokat félhomályban, ha nem túl erősek a fények.
Köszönjük dr. Bana Ildikó szemész-kontaktológus segítségét a cikk elkészítésében!
