Trombózisról beszélünk, ha az érrendszerben a fokozott alvadás miatt vérrög (thrombus) képződik. Ennek megfelelő kezelése elengedhetetlen, a súlyosbodás, vagy akár egy végzetes kimenetelű tüdőembólia elkerülése miatt. A betegséggel kapcsolatban gyakran emlegetik a acetilszalicilsav szerepét, mind a megelőzés, mind pedig a kezelés szempontjából. Ez utóbbival kapcsolatban azonban helytelenül.
A trombózisok két nagy csoportja
A trombózisokat keletkezésük helye szerint két nagy csoportra osztjuk, amik egyben a kezelési lehetőségeket is meghatározzák. A vénás trombózisok kialakulásának oka elsősorban a vénás keringés romlása, a véráramlás meglassulása bármilyen okból, a tartós mozdulatlanság (például gipszrögzítés), a daganatok, de még számos ok meghúzódhat a háttérben.
"A vénás trombózisok keletkezésében elsődleges szerepe van tehát az alvadási rendszerünk aktiválódásának, ezért a leghatékonyabb gyógyszerek ezen a területen az alvadásgátlók. A tévhitekkel ellentétben az acetilszalicilsav nem tartozik ezen gyógyszerek közé. Igen sok a félreértés ezen a területen, előfordul, hogy a vénás oldali trombózisokat egyszerűen acetilszalicilsavval kezelik. Ilyenkor az orvos azt hiszi, hogy kezel és a beteg is azt hiszi, hogy kezelve van, de közben nem születik érdemi megoldás" - ismerteti Prof. Dr. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási szakértője, belgyógyász, klinikai farmakológus.
Az acetilszalicilsav szerepe
A acetilszalicilsavnak sokkal jelentősebb szerepe van az artériás oldali trombózisok megelőzésében. Az artériás trombózisok kialakulásáért elsősorban a vérlemezkék (trombociták) aktiválódása és összecsapzódása felelős. Ez az igen bonyolult, de akár 10 másodpercen belül is végbemenő folyamat elsősorban az érelmeszesedéses területeken (az úgynevezett plakkokban) jön létre, mert itt aktiválódnak és válnak tapadóssá a vérlemezkék. A vérlemezkékben végbemenő anyagcsere folyamatok közül ekkor az arachidonsav-anyagcsere lépései fontosak, ami végeredményben olyan anyagok kialakulását eredményezik, mint pl. a tromboxánok, amelyek összecsapják a vérlemezkéket, és ráadásul még érösszehúzódást is kiváltanak a kis artériákban. Az arachidonsav anyagcsere lényeges lépésének nagyhatású gátlószere az acetilszalicilsav.
Ilyen irányú hatásait a múlt század 70-es éveiben fedezték fel (ez Nobel-díjat is eredményezett), amikor már egyéb hatásait, mint a fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés stb. már régen ismertük. Ez új távlatokat nyitott, mert az artériás trombózisok a munkaképes korosztály halálozásának legfontosabb okai: szívizom infarktust, agyi trombózisokat (stroke-ot) és a végtagi artériák elzáródásait okozhatják.
A acetilszalicilsav nem csodaszer
A vele való kezelésnél számos probléma adódik. A legfontosabb, hogy a betegek egynegyedének trombocitái nem reagálnak erre a gyógyszerre, ezért a szer gátló hatását ellenőrizni kell. Továbbá számos kellemetlen mellékhatása van, például vérzéseket válthat ki a gyomor-, béltraktusban, az arra érzékenyekben asztmás rohamot válthat ki. Bár recept nélkül is kapható, az orvos ellenőrző szerepe és a betegek kellő felvilágosultsága elengedhetetlen még az aszpirin kezelés esetén is.
Összefoglalva tehát a acetilszalicilsavval hatékonyan védekezhetünk az artériás trombózisok ismétlődése ellen, de sem a már létrejött elzáródás oldásában, sem a vénás oldali trombózisok kezelésében nem javasolt az alkalmazása.
