Az igen sérülékeny kis örökmozgó pumpának, a szívnek a csomagolását igen gondosan oldotta meg a természet. Duplarétegűre sikeredett: belső kötőszöveti lemeze szorosan hozzáfekszik, hozzánő magához a szívizomhoz, és csak a külső réteg alkotja a tulajdonképpeni burkot. A két réteg között néhány csepp folyadék (liquor pericardii) van, és feladata a kenés, az olajozás: segítségével biztosítható az örökké mozgásban lévő szívet borító belső, valamint a stabilan kifeszülő külső lemez közötti finom, súrlódásmentes csúszkálás. A szívburok ezenkívül mintegy stabilizálja a szívet annak anatómiai helyén, és tompítja érintkezését a környezetével még az erőteljesebb ütést is kivédi valamelyest.
Gyulladása (pericarditis)
A leggyakoribb szívburkot érintő elváltozás a gyulladás. Ennek rengeteg oka lehet, leggyakrabban mégis csak fertőzéses eredetű. Akármi is a kiváltó ok, a pericardium gyulladása többé-kevésbé azonos tünetekkel jár: szegycsont mögötti, gyakran a nyakba, vállba, hátba, sőt, akár a gyomortájba sugárzó fájdalommal, mely testhelyzettel változik. Légszomjjal, fulladással is járhat, amely nem kis részben a felszaporodott perikardiális folyadékkal függ össze. És természetesen vannak speciális, csak szakemberek, orvosok által értékelhető diagnosztikus jelek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egyszer, főleg enyhébb lefolyású esetekben nem igazán tudjuk, mi is a kiváltó ok az orvosi szakirodalom ezt jobb híján az elegáns idiopátiás (ismeretlen okú) pericarditis kategóriájába sorolja. Többségében mégis bizonyíthatóan vírus eredetű fertőzés, és a Coxcackie nevű vírus a legtipikusabb kórokozó. De lehet akár májgyulladás, mumpsz, influenza stb. ritka szövődménye, még az AIDS részjelensége is. Nem nagyon rendelkezünk gyógyszerrel ellene, egyszerű gyulladáscsökkentőt szoktunk adni. Többnyire jóindulatú, de sajnos hajlamos a kiújulásra.
Folyadék
Minden gyulladás és a szívburkot érintő egyéb betegség legrettegettebb szövődménye a perikardiális folyadékgyülem. Ilyenkor az eredetileg néhány cseppnyi normális liquor igen gyorsan, akár órák-napok alatt hatalmas mennyiséggé szaporodhat. Szerencsére a szívburok elég rugalmas, tágulékony ahhoz, hogy akár egy liter feletti (!) folyadékgyülemet is épségben átvészelhessen a beteg. De ha túl sok folyadék került a szívburok rétegei közé, az képes meggátolni a szív mozgását, szinte megfojtja azt kialakul a szívtamponádnak nevezett életveszélyes helyzet, csökken a vér verőtérfogata, a vérnyomás, gyengébb lesz a pulzus, keringési elégtelenség alakul ki. Ilyenkor életmentő e folyadék lecsapolása. A filmes jelenetekkel szemben ezt ritkán végzik egy határozott szíven szúrással rendes steril, műtéti feltételek melletti, igaz, nem is túl komplikált operációra van szükség. Az is előfordul, hogy egy vékony katétert a szívsebészek a szívburok lemezei között hagynak, és azon át még napokig, folyamatosan szívják az újratermelődő folyadékot.
Speciális kórok
Ma már szerencsére ritkább a tuberkulózis okozta szívburokgyulladás. A tébécé nem túl feltűnő, elhúzódó általános tünetekkel (gyengeség, láz, éjszakai izzadás, köhögés) kezdődik, majd megjelennek a gyulladás és a folyadékszaporulat jelei is. Urémiában (veseelégtelenségben) és művese-kezelésen lévőknél is előfordul. Szerencsére aránylag jól kezelhető. Nem úgy a daganatok, elsősorban az emlő és tüdőrák szívburokra terjedésének következményei. Sajnos ilyenkor a betegség már igen kiterjedt, gyógyulására kicsi az esély. Itt említjük meg, hogy a szívburok lehet a más szerveket érintő terápia ártatlan áldozata is. Nevezetesen a rosszindulatú daganatok esetében alkalmazott nagy dózisú besugárzásról van szó, amitől a pericardium szövete kórosan elfajulhat, megvastagodhat, rugalmatlanná válhat, ami nehezen, gyakran csak műtéttel gyógyítható. Végül megemlíteném azt a kevésbé ismert szövődményt, amikor egy súlyosabb infarktus jár szívburok betegséggel. Általában néhány nappal az akut tünetek lezajlását követően a szívburok (de a mellhártya is!) reaktív gyulladása léphet fel. Ezenkívül a szívműtéteknek is van a szívburkot érintő komplikációja: ilyenkor ugyanis mindig kénytelenek felnyitni, átvágni a szívburkot, amely a műtét után gyulladással, folyadékszaporulattal reagálhat az őt ért sérelemre . Dressler-szindróma néven foglalja össze a szakirodalom a fenti két jelenséget, mely a tüneti kezelést követően (gyulladás- és fájdalomcsillapítást) súlyosabb esetben szteroidot, azaz mellékvesehormont, még súlyosabb esetben pericardiocentesist (a szívburok megnyitását és a benne lévő folyadék lecsapolását) igényelheti.
Természetesen csak vázlatosan ismertethettük a szív rossz csomagolásával kapcsolatos megannyi gondot. Egy későbbi számunkban a béléssel , azaz a szívbelhártyával (endocardiummal) foglalkozunk.
