Ahogy sport, úgy sportsérülés is igen sokfajta van, de néhány közülük jóval gyakrabban fordul elő a többinél. Ilyen a bokaficam, az ágyékhúzódás, a térdszalag-sérülés (és egyéb, a térdet érintő problémák), a sípcsontsérülés, a keresztszalag-szakadás és a teniszkönyök. Összességben a húzódás és a rándulás a két leggyakoribb sérüléstípus a sportolók (úgy a profik, mint a rendszeresen mozgó, de a sportot nem hivatásszerűen végző embertársaink) körében. Utóbbi a szalagokat érinti, amelyeket hirtelen túlnyújt a sportoló, ennek révén pedig megsérülnek vagy deformálódnak, míg a húzódás az izmokat és az inakat károsítja.
A legtöbb sportsérülés enyhe vagy közepes mértékű, vagyis minden a helyén marad, de fájdalommal, diszkomfortérzettel jár. Ilyen esetekben otthon is kezelhetjük őket - észben tartva, hogy mivel a sportsérülések igen gyakran lassan gyógyulnak, addig nem szabad erőltetni a sportot, amíg a mozgás nem tűnik ismét teljesen biztonságosnak. És persze vannak esetek, amikor mindenképp orvost kell keresnünk.
Bokaficam esetén például mindig érdemes szakorvossal beszélni, mert a gyógyulás érdekében általában edzeni kell a megsérült területet - ehhez viszont pontosan tudnunk kell, hogy mit szabad ilyenkor végeznünk, és mit nem. Ráadásul lényeges tudni azt is, hogy a bokán belül hol történt a sérülés.
A leginkább focistáknál és hokijátékosoknál gyakori ágyékhúzódásnál ellenben elég lehet a jegelés és a nyomókötés alkalmazása - hacsak nem duzzad meg nagyon a terület. Ugyanez mondható el a sípcsont fájdalmainál is (amelyek például futás után jelentkezhetnek): a jegelés és a vény nélkül is kapható fájdalomcsillapító szerek alkalmazása számít a legtipikusabb kezelési módszernek - és persze a pihentetés.
A pihentetés jelentőségét persze egyik fajta sérülésnél sem érdemes alábecsülni, de a térdsérüléseknél különösen ajánlott a sportolás hosszabb ideig (gyakran akár hónapokig) tartó hanyagolása, mivel ilyen esetekben maga a járás is nyomást helyez a területre, mely így csak lassan tud gyógyulni. Ugyanígy a teniszkönyök esetében is csak a pihenést lehet javasolni addig, amíg a panasz meg nem szűnik - bár nagyon súlyos eseteknél szteroidinjekció is adható.
Általánosságban nézve kisebb sportsérülések esetén a következők ajánlhatóak a gyorsabb és fájdalommentesebb gyógyulás érdekében.
- Védjük a sérült területet: sínnel, párnázással, kötszerrel vagy a járást segítő, terhelést csökkentő eszközzel (például mankóval) - azzal, ami leginkább szükségesnek tetszik esetünkben.
- Korlátozzuk a mozgást, a sportot a gyógyulás alatt: pihenjünk.
- Jegeljünk: kezdjük meg azonnal, miután megsérültünk - csodákra képes. A sérülést követő első két napban egy-két óránként 20 percig jegeljük a területet, meleg borogatást viszont ne alkalmazzuk, mert csak fokozza a gyulladást. (Szívproblémákkal és cukorbetegséggel élők esetén viszont a bal vállat nem szabad jegelni!)
- Alkalmazzunk szorítókötést, hogy csökkenjen a duzzanat.
- Ha pedig megoldható, polcoljuk fel az érintett testrészt a szív szintjénél magasabbra - alapvetően szintén a duzzanat ellen.
