A nemzetközi szakirodalom együttesen gyulladásos bélbetegségekként említi a Crohn-betegséget és a colitis ulcerosát, azaz a fekélyes vastagbélgyulladást. Bár a két kórkép között jelentős eltérések vannak, közös pont, hogy mindkettő elsősorban - akár véres - hasmenéssel és hasi fájdalommal párosul a fellángolások során, és mindkettő hátterében autoimmun folyamatok feltételezhetőek.
Összességében sem a Crohn-betegség, sem a fekélyes vastagbélgyulladás nem gyógyítható, viszont a megfelelő kezelések alkalmazásával jól kordában tarthatóak. A gyógyszeres kezelések célja a gyulladásos bélbetegségekre jellemző rohamok és visszaesések megelőzése. Colitis ulcerosa esetén az 5-aminoszalicilsavat (5-ASA) tartalmazó készítmények a gyulladás csökkentésében, míg az 5-ASA és a szulfapiridin kombinációja a tünetmentes időszakok fenntartásában nyújt segítséget. Az 5-aminoszalicilsav Crohn-betegségben szenvedőknél csak az esetek kisebb hányadában bizonyul hatékonynak.
Szükség esetén szteroidtípusú gyulladásgátlók is szóba jöhetnek, és bár ezek hatása valóban erősebb, fontos megemlíteni, hogy a lehetséges mellékhatások is jelentősek, ezért célszerű elkerülni tartós adagolásukat. Mindemellett ma már léteznek olyan készítmények is, amelyek hatásukat nem az egész szervezetre fejtik ki, hanem csupán a bélrendszer adott szakaszában, majd felszívódva lebomlanak a májban. Ennek köszönhetően e gyógyszerek mellékhatásai is kevésbé súlyosak, mint a szisztémás szerek esetén jelentkezők.
Amennyiben minden más gyógyszer hatástalannak bizonyul, a következő eszközt az immungyengítő gyógyszerek jelentik. Ezek az immunrendszer működését visszaszorítva óvhatják meg a betegeket a visszaeséstől, és mivel hatásuk csak több hét vagy hónap után alakul ki, általában szteroidos kezeléssel együtt kezdik el a terápiát. Hosszabb távon az immunszuprimánsok sikeres alkalmazásával elkerülhető, hogy újból szteroidtípusú gyulladáscsökkentőkre legyen szükség. A módszer hátránya, hogy általa a szervezet védtelenebbé válik egyéb fertőzésekkel szemben is.
Biológiai terápia
Viszonylag új lehetőségként biológiai szerek is rendelkezésre állnak a gyulladásos bélbetegségek kezelésében. E készítmények egyik típusa az immunrendszer által termelt, gyulladást okozó fehérje, az úgynevezett TNF-alfa molekula hatását semlegesíti, míg a másik típus a szövetkárosodást előidéző fehérvérsejtek keringésből kijutását gátolja. A rendkívül drágának számító biológiai kezeléseket csak egyéb terápiákra nem megfelelően reagáló esetekben lehet elrendelni az erre kijelölt gasztroenterológiai centrumokban.
Forrás: Promenade Orvosi Kommunikáció
