Az orvosi értelemben vett sárgaság egyszerre jár a bőr és a szemfehérje valamilyen fokú sárgás elszíneződésével, ellentétben azzal az enyhe, kizárólag a bőrre korlátozódó elváltozással, amelyet egyes élelmiszerek, így például a sárgarépa, a narancs vagy éppen a citrom túlzott fogyasztása okoz. Ennél lényegesen veszélyesebb állapotot jelezhet, ha a sárgaságot az epefesték, a bilirubin szintjének emelkedése váltja ki.
Mi a bilirubin?
A légzés során felvett oxigént a szervezetünk különböző pontjain lévő sejtekhez a vér, pontosabban a vörös vértestekben található hemoglobin szállítja el, amelynek színanyagai adják e testnedv jellegzetes piros színét is. A vörösvértestek átlagosan néhány hónapig élnek, majd ezt követően a lépben bomlanak le. A hemoglobinból itt bilirubin képződik, amely aztán a vérrel a májba kerül, ahol a szerv előbb vízoldékonnyá alakítja, majd az epével kiválasztja. A belekbe kerülve egy része visszaszívódik, hogy a vizelettel távozzon a szervezetből, míg a fennmaradó része a széklettel ürül ki. Mindkét végtermékünk e lebomlási terméknek köszönheti a színét normális esetben.
A májban vízoldékonnyá alakított bilirubint direkt bilirubinnak hívjuk, azt megelőzően pedig indirekt bilirubinnak. Ezek szintje vérvizsgálattal egyaránt kimutatható. Amennyiben az epefesték túl magas mennyiségben van jelen a vérben, úgy sárgaságot és viszketést okoz. A probléma hátterében állhat, hogy túl sok vörös vértest esik szét - idős korban például a B12-vitamin hiánya járhat ilyen következményekkel, de gyakran a máj nem megfelelő működése vagy valamilyen epeelfolyási akadály idézi elő az ijesztő elváltozást.
Vírusok támadása
A májeredetű sárgaság különböző májproblémákra vezethető vissza, kezdve a mérgezésektől az alkoholfogyasztás okozta májkárosodáson át egészen a hepatitisig. Ez utóbbi görög eredetű kifejezés, amely szó szerint májgyulladást jelent. Többnyire vírusfertőzés következtében alakul ki, és függően attól, hogy melyik vírustörzs támadta meg a beteget, különböző betűkkel jelöljük a típusát. Miközben például az A típus csak akut formában jelentkezik, a D pedig önállóan nem is képes az emberben májbetegséget okozni, addig a B és a C betűkkel jelölt megbetegedés kifejezetten veszélyesnek számít.
Előbbi világszerte az egyik legelterjedtebb betegség, amely testnedvekkel terjed, így például szexuális úton, de az intravénás kábítószerhasználók is gyakran átadják. Bár a fertőzés megelőzhető védőoltással, ha valaki egyszer elkapta, többé már nem szabadul tőle. A hepatitis B az esetek nagyjából 5-10 százalékában eredményez krónikus májgyulladást, amelynek megfelelő kezelés hiányában súlyos következményei lehetnek.
A hepatitis C már jóval nagyobb arányban, körülbelül az összes megbetegedés 90 százalékában krónikussá válik, ráadásul a fertőzés ellen jelenleg nem létezik alkalmas védőoltás. Az érintettek akár egyötödénél is kialakulhat májzsugor , amely egyrészt visszafordíthatatlan állapot, másrészt gyakran a májrák alapja. A vírus többnyire vérrel terjed, ennek megfelelően a közös tűt használó drogfogyasztók kifejezetten veszélyeztetettek.
