Júliusban Ghánában két ember szervezetében mutatták ki a súlyos vérzéses lázat okozó Marburg-vírus jelenlétét: mindketten meghaltak. A Conversation cikkében Oyewale Tomori víruskutató segítségével igyekezett körüljárni a témát, hangsúlyozva, hogy egy halálos vírusról van szó, ami ellen nincs igazán hatásos kezelési mód.
A Marburg-vírus nem mostanában bukkant fel
Az első eseteket 1967-ben jelentették két városból, Marburgból (Németország) és Belgrádból (az akkori Jugoszlávia területéről). A Marburg-vírust laboratoriumi vizsgálatok céljából Ugandából behozott majmok hurcolták be: a kutatók munka közben, a fertőzött állatok vérével és szöveteivel érintkezve betegedtek meg. Összesen 31 ember kapta el a vírust, közülük heten belehaltak a szövődményekbe.
A korábban Marburgi vérzéses láz néven ismert marburg-vírus-fertőzést egy, az ebolavírussal rokon kórokozó váltja ki. A halálozási arány a megbetegedést okozó vírustörzstől, a diagnózis felállításától és a kezelés megkezdésétől függően átlagosan 50 százalék körüli (1967-ben 24 és 88 százalék között alakult). A nemrégiben azonosított két ghánai beteg meghalt.
Jellemzően Afrikában szedi áldozatait
A kezdeti járványkitörések után további eseteket jelentettek. A legtöbbet afrikai országokból: Ugandából, a Kongói Demokratikus Köztársaságból, Kenyából, Dél-Afrikából, nemrégiben pedig Guineából és Ghánából. A szerológiai vizsgálatok viszont azt is kimutatták, hogy a vírus korábban minden kétséget kizáróan Nigériában is jelen volt - írja a Conversation.
Bár a Marburg-vírust hordozó gazdaszervezetet a kutatóknak nem sikerült egyértelműen azonosítaniuk, közvetítését a gyümölcsdenevérekkel való érintkezéssel hozzák összefüggésbe. 2008-ban két utazó is megfertőződött, miután egy Rousettus denevérkolóniák által lakott barlangban jártak Ugandában.
A vírus a fertőzöttek testnedveivel - vérével, testváladékával - érintkezés útján emberről emberre is terjed, a kórokozók az ezekkel szennyezett felületek és anyagok révén a nyálkahártyán vagy a sérült bőrön keresztül is képesek bejutni a szervezetbe.
Ezek a leggyakoribb tünetek
A betegség lappangási ideje a tapasztalatok szerint változó: 2-21 nap között alakulhat. A tünetek hirtelen kezdődnek és igen intenzívek. Először jellemzően láz, fejfájás, hidegrázás és izomfájdalom jelentkezik. Nagyjából az ötödik nap környékén megjelennek a kiütések, amelyek a törzsön, a mellkason, de akár a hason vagy a háton is feltűnhetnek. Kísérőtünetként torokfájás, hányás, hasmenés és mellkasi fájdalom társulhat. A betegek állapota ezt követően tovább súlyosbodhat: sokaknál hasnyálmirigy-gyulladás, májelégtelenség, delírium, erős belső vérzés léphet fel.
Amint azt Oyewale Tomori víruskutató a Conversation-nek elmondta: a betegek kezelésére jelenleg nincs jól bevált gyógymód (ahol lehetőség van rá, az ebola ellen kifejlesztett antivirális terápiákat alkalmazzák), de a korai támogató kezelés, ennek részeként a rehidratálás, vagyis a folyadék- és elektrolitpótlás növeli a túlélési esélyeket.
Ha valakinél – laboratóriumi vizsgálattal – megerősítik a fertőzést, az illetőt azonnal el kell különíteni. Tomori szerint a közelmúltbeli eseteket nem lenne szabad félvállról venni. Mint mondta, a Ghánából és más nyugat-afrikai országokból utazókat a világ minden pontján ellenőrizni kellene belépéskor, mert a vírus amellett, hogy veszélyes , valószínűleg elterjedtebb, mint gondolnánk.
