Jelenleg a legelterjedtebb vizsgálati módszer az úgynevezett Papanicolaou (Pap) teszt, amely során a méhnyakról vesznek mintát és ezt küldik laboratóriumi vizsgálatra. Az American Cancer Society felmérése szerint 1955 és 1992 között a méhnyakrák miatti halálesetek száma 70 százalékkal csökkent a Pap tesztek miatt, de mindennek ellenére az elmúlt években ezek száma meglepően alacsony volt: a 21 és 65 közötti nőknek az egészségügyi ajánlások szerint háromévente kellene ilyen tesztet csináltatnia. Amerikában a nők 83 százaléka tesz csak így, a briteknél az ajánlást kevesebb mint 80 százaléka fogadja meg.
A vizeletből történő mintavételezés esetén a pozitív eredményeket 87 százalékos, a negatív eredményeket 94 százalékos pontossággal azonosították. A 16-os és 18-as, méhnyakrákot okozó típusok esetében a pozitív eredményeket 73 százalékos, a negatív eredményeket 98 százalékos pontossággal azonosították.
Pontosabbnak bizonyultak a tesztek, ha hozzájuk a napi első vizeletmintát tudták használni. Ennek birtokában a kutatók kijelentették: "a méhnyakrákteszt esetén pedig elfogadható alternatívának javasoljuk a teszttől idegenkedő célcsoportok számára."
Ettől függetlenül hozzáteszik: az egyedi vizsgálatok közti különbség az eredmények túl- vagy alábecsléséhez vezethet, úgyhogy további, klinikai vizsgálatokra van szükség, hiszen mindkét típusú félrebecslés rengeteg gondot okozhat és elkerülendő. Tehát olyan HPV-tesztet kell alkalmazni, amely a lehető legmegbízhatóbb. A méhnyakrák gyanúja esetén azonban működőképes alternatíva is lehet a jövőben.
