Az elmúlt években többször is jelentősen meghaladta a megengedett határértéket a levegőben mérhető nikkel, kobalt és mangán koncentrációja a Samsung gödi gyárában – derül ki a Telex birtokába került jegyzőkönyvekből. A dokumentumok szerint hivatalosan több mint 200-szoros túllépést rögzítettek, egy belső mérés alapján azonban akár az 510-szeres értéket is elérhette a szennyezőanyagszint. Az ilyen mértékű kitettség pedig hosszabb távon komoly egészségügyi kockázatot jelent az ott dolgozók számára.
Milyen anyagokkal szennyez a gödi akkumulátorgyár?
Olyan anyagokról beszélünk, amelyek por vagy gőz formában kerülnek a munkatérbe. Belélegezve elsősorban a légzőrendszert érintik, így különféle légúti panaszokat, gyengeséget válthatnak ki. Komoly problémát a hosszú távú kitettség okozhat: rákkeltő hatás pedig főként ott jelentkezhet, ahol ezek a részecskék megtapadnak, vagyis a tüdőben, a mellkas területén, illetve akár az orrmelléküregekben is – foglalta össze kérdésünkre Dr. Nagy Marcell igazságügyi és foglalkozás-orvostani szakértő, aki maga is régóta foglalkozik a témával.
Ezeknél a vegyi anyagoknál a lényeg a határérték betartása. Ha ugyanis a levegőben mért koncentráció meghaladja a biztonságos szintet, megnő a betegségek kockázata is. Éppen ezért jó esetben nemcsak a levegőt vizsgálják, hanem a munkavállalók szervezetét is ellenőrzik: rendszeresen mérik, hogy a vérben és a vizeletben milyen mennyiségben vannak jelen ezek az anyagok. A megengedettnél magasabb érték még nem jelenti azt, hogy az érintett megbetegedett – a vizsgálatok célja éppen az, hogy időben észleljék a fokozott terhelést. Ha szükséges, a dolgozót kiemelik az adott munkakörnyezetből, így a szervezetnek lehetősége van megszabadulni a felhalmozódott anyagoktól, és ezzel megelőzhető a tartós egészségkárosodás. Ha azonban a túlzott kitettség hosszabb ideig fennáll, vagy különösen nagy mennyiségű anyag jut a szervezetbe, az már krónikus betegségek kialakulásához vezethet.
Hogyan hatnak a szennyező anyagok?
Az egyik vegyi anyag, amelyből extrém nagy mennyiséget mértek a gyár egyik részlegében, a nikkel. A nikkelpor és -gőz különösen kockázatos, mivel a belélegzett részecskék közvetlenül érintkeznek a légutak nyálkahártyájával. Nemzetközi kutatások szerint a nikkelnek és egyes nikkelvegyületeknek kitett emberek körében gyakoribb az orrüregi és a tüdőrák előfordulása.
A szintén kiugró értéket mutató mangán más módon fejt ki káros hatást: míg a nikkelmérgezésnek nincsenek jellegzetes, könnyen felismerhető tünetei, a mangán elsősorban az idegrendszert támadja. Tartós, nagyobb mennyiségű kitettség esetén ügyetlenné válhatnak a finom mozdulatok, megváltozhat a mozgás és a viselkedés, csökkenhet az egyensúly és a koordináció. Emellett jelentkezhet feledékenység, szorongás vagy alvászavar is. Súlyosabb esetben az állapotot manganizmusnak nevezik, amely a Parkinson-kórhoz hasonló tünetekkel – például merevséggel, lelassult mozgással – járhat.
A kobaltpor bizonyítottan rákkeltő
A nagyobb mennyiségű kobaltpor belégzése a légutakat irritálja, tartós kitettség esetén pedig ez is komolyabb egészségügyi kockázatot jelenthet. A kobalt por formájában ugyanis bizonyítottan rákkeltő, de hatása több szervrendszert is érinthet: jelentkezhet látás- és hallásromlás, előfordulhatnak szív- és érrendszeri, illetve hormonális zavarok is. Hosszú távú kitettség esetén emellett megemelkedhet a vörösvértestek száma, megnagyobbodhat a csontvelő és a pajzsmirigy. Folyadék halmozódhat fel a szívburokban, illetve a hasnyálmirigy sejtjei is károsodhatnak.
Normál esetben az ilyen vegyi anyagokat képes kiválasztani és kiüríteni a szervezet a vizelettel vagy a széklettel, aki azonban nagyobb mennyiségnek van kitéve, már nem tud ezektől megszabadulni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár az említett vegyi anyagok bizonyítottan rákkeltők, a konkrét esetben nehéz felgöngyölíteni, hány embert is érint a kitettség hosszú távú következménye. A gödi gyárban történt egyes esetek ugyanis hivatalosan nincsenek összekötve, így nehéz bizonyítani, hogy valaki az ott belélegzett vegyi anyagok miatt lett daganatos beteg.
Alapvető védelmi előírásokat nem tarthattak be
A Samsung gyár esetében a technológia megköveteli ezeknek az anyagoknak a használatát, a kockázatot azonban lehet és kell is csökkenteni. Egyrészt olyan rendszer kiépítésével, amely biztosítja, hogy ezekből a káros anyagokból lehetőség szerint minimális mennyiség kerüljön a munkatér levegőjébe. Elszívó rendszerekre, zárt technológiákra van tehát szükség, amelyekkel mindenkit meg lehet védeni, aki belép a munkaterületre. Ha olyan nagy a vegyianyag-koncentráció, hogy még ezzel sem tudják a megfelelő védelmet biztosítani, akkor különféle védőeszközökre, védelmi ruházatra, légzésvédőre is szükség van. Ha pedig még ez is kevés a dolgozók biztonságához, akkor korlátozni kell a munkaidőt: ilyenkor nyolc óránál kevesebbet töltenek odabent a munkavállalók attól függően, hogy milyen koncentrációban van jelen és mennyire veszélyes a káros anyag.
Ezek a szükséges munkavédelmi intézkedések azonban – ha hihetünk a most nyilvánosságra hozott információknak – a szóban forgó gyárban nem feltétlen történtek meg. Már az első lépés is kimaradhatott:
a szűrőrendszerek alkalmatlanok a feladatra, hiszen átengedik a veszélyes részecskéket. Több helyen maguk a csövek se értek össze, azokat zsákokkal zárták le, és ha a dolgozókról hiányzott a megfelelő védőruházat, az teljes nonszensz. Az orvosi szájmaszk alkalmatlan erre a feladatra
– szögezi le Nagy Marcell.
Eljuthat az otthonunkig a mérgező anyag?
És hogy a lakosságnak van-e félnivalója? Nos, a szakértő szerint a levegőbe jutó por további sorsa nagymértékben a környezeti tényezőktől függ. „Miután egy kéményen keresztül kijut az épületből, a szélirány, a csapadék, a páratartalom és a légnyomás is befolyásolja, hogy milyen irányba sodródik. Jó hír viszont, hogy szabad levegőn ezek a részecskék általában jelentősen felhígulnak, így a koncentrációjuk többnyire már olyan alacsony, hogy akár a kimutathatósági határ közelében van.”
A szakértő arra is kitért, hogy bár a most kimutatott por állagú anyagtól a lakosságnak nem kell tartania, azért akadnak a gyár közelében egyéb veszélyforrások is. Nem minden kibocsátott anyag viselkedik ugyanis ugyanúgy a környezetben. Példaként említette az N-metil-pirrolidont, amelyből az elmúlt évek alatt több tíz tonnányit engedett ki a gyár nem finom por, hanem cseppek formájában, így a talajba is bekerülhetett.
A legnagyobb probléma, hogy nem minden esetben áll rendelkezésre pontos információ arról, milyen anyagok és milyen mennyiségben kerültek ki a levegőbe vagy a talajba. Egy vegyipari üzem biztonságos működésének alapfeltétele a teljes átláthatóság, itt azonban vélhetően már jó ideje nem monitorozzák, mi kerül ki a gyárból. Nem a vegyiparral van tehát baj, ha az biztonságos. Ennek azonban – ha helytállóak a nyilvánosságra került információk – Gödön nincsenek meg a feltételei. Így tehát azt sem tudhatjuk pontosan, a lakosságra ez mekkora veszélyt jelent – fogalmaz a szakértő.
