Meggyőző számok
Az urológusok által már korábban észlelt megfigyelést legújabban tudományosan is alátámasztotta azon felmérés, amelyben az alsó húgyúti elfolyási betegség és a merevedési elégtelenség, az erektilis diszfunkció (ED) viszonyát vizsgálták különböző életkorokban. A vizsgálatot több ezer, különböző életkorú férfinál végezték el. E felmérés eredményeinek tanulsága szerint minden életkorban szignifikánsan nagyobb valószínűséggel alakul ki erektilis diszfunkció azoknál a férfiaknál, akik alsó húgyúti elfolyási betegségben is szenvednek, mint azoknál, akiknek nincs vizeletelfolyási problémájuk.
A vizsgálatban 10 évenkénti életkor szerint csoportosítva, 30 és 80 év közötti férfiakban felmérték az erektilis működési zavar előfordulásának arányát. A résztvevőket aszerint is megkülönböztették, van-e alsó húgyúti elfolyási akadályra valló tünete vagy nincs. Mindegyik korcsoportban szignifikáns különbséget találtak. Kortól függetlenül az erektilis diszfunkció aránya 72,2 százalékos volt azoknál, akik küszködnek az alsó húgyúti elfolyási akadály kellemetlen tüneteitől, és 37,7 százalékos arányúnak bizonyult azoknál, akiknek nincs ilyen vizeletürítési problémájuk. Vagyis, akinek valamilyen okból a vizelet elfolyásában gondja van, több mint 70% esélye van merevedési panasz kialakulására, míg egészséges vizeletürítés mellett ennek a valószínűsége csak a fenti szám fele.
A vizsgálat által igazolt megállapítás pontos oka nem tisztázott. Feltehetőleg több tényező is befolyásolja: szerepet játszhat benne a kismedencei vérellátás elégtelensége, a NO (nitrogénoxid) szabályozás zavara, hozzájárulhatnak anyagcsere gondok, enzimdefektusok, mint például az Rho-khinase eltérés, túlzott szimpatikus hatás.
A fenti eredmények alapján nem meglepő, hogy a vizeletáramlási problémában nem szenvedő férfiak egész életminőségének megítélése is kedvezőbb: a húgyúti elfolyási betegség és az esetek nagy részében ehhez kapcsolódó merevedési zavar egész komfortérzésüket jelentősen rontja.
Kezelhető együtt a kétfajta működési zavar?
Jelenleg is vizsgálják, hogy a merevedést javító "kék tabletta"-ként ismert, a piacon legrégebben jelen lévő foszfodiészteráz gátló (PDE-5 gátló) mennyiben segíthet az alsó húgyúti elfolyási akadály kezelésében. A tapasztalatok igazolták a jótékony hatást.
Kutatások folynak azzal kapcsolatban is, hogy milyen hatással van az életminőségre, ha a merevedési panaszokra adott PDE-5 gátlót és a benignus prostata hyperplasia kezelésében régóta bevált és elfogadott alfablokkolókat együttesen adják ezekre a működési zavarokra. Vajon a kombinációban adott gyógyszerek még hatásosabbak-e, mint a két kezelés külön-külön?
A tapasztalatok azt bizonyították, hogy a vizelet elfolyási akadályt leggyakrabban okozó jóindulatú prosztata megnagyobbodás (benignus prostata hyperplasia) kezelése jótékony hatással van a merevedési problémákra is. Nagyobb meglepetést jelentett, hogy mindez fordítva is igaz lehet, vagyis az erektilis diszfunkció esetén adott foszfodiészteráz gátlók rendszeres szedése a vizeletáramlási sebességet is javíthatják.
Mindebből az következik, hogy feltétlenül javasolt urológus felkeresése, ha valaki a benignus prostata hyperplasia betegség általános tüneteinek bármelyikét észleli magán, tehát gyakori éjszakai vizelési inger, nehéz vizelés, a vizelés utáni teltségérzés, csökkent vizeletáramlási sebesség és kisebb vizeletsugár, hosszabb vizelési idő jelentkezik. Ilyenkor ugyanis a kellő időben megkezdett gyógyszeres kezelés mindkét funkciózavart, nemcsak a vizelési gondot, hanem még a - sokszor az életkor hatásának tulajdonított - merevedési elégtelenséget is gyógyítani, jelentősen javítani tudja. Ugyanakkor a kutatási és kezelési tapasztalatok igazolták, hogy nemcsak a jóindulatú prosztata megnagyobbodás kezelésében széles körben használt szelektív alfa-blokkolók alkalmazása, hanem a merevedési zavarok kezelésére általánosan elfogadott foszfodiészteráz gátlók szedése is segít a vizelési panaszok enyhítésében is.
