A belső férfi nemiszervek közé tartozó prosztata egy gesztenye alakú és méretű, simaizmokból és mirigyekből álló képlet, amely egy rövid szakaszon körülöleli a húgycsövet. Elsődleges funkciója a szőlőcukorban (glükózban) gazdag váladék termelése, mely az ejakuláció során összekeveredik az enyhén lúgos ondóval és a hímivarsejtekkel, így létrehozva a spermát, amely a nemi aktus során a női hüvelybe jut, hogy - optimális esetben - a sok közül az egyik spermium megtermékenyítse a petesejtet. A spermiumok mozgásához a glükóz szolgáltatja a szükséges energiát.
A dülmirigynek is nevezett prosztata megbetegedései kapcsán gyakran fellépő vizelési nehézségek éppen a szerv elhelyezkedéséből adódnak, mivel ilyenkor a duzzadt prosztata elszoríthatja, szűkítheti a húgycsövet, akadályozva ezzel a vizelet elfolyását. E körben említhető a prosztata gyulladása (prosztatitisz), jóindulatú megnagyobbodása (BPH), valamint rosszindulatú daganatos elváltozása, azaz a prosztatarák.
Prosztatagyulladás
A férfiak mintegy fele találkozik élete során legalább egyszer a prosztatagyulladás tüneteivel. A prosztatitisz, azaz a prosztata gyulladásos eredetű duzzanata többnyire a fiatalabb, 50 év alatti férfiak betegsége. Hátterében többféle kiváltó tényező is állhat. Igen gyakran bakteriális fertőzés váltja ki, de műtéti szövődményként vagy egyéb sérülés, trauma miatt az idegek ingerület-átviteli zavara is okozhatja, továbbá szerepet játszhatnak kialakulásában autoimmun betegségek, hormonális tényezők, prosztatakövek és a stressz egyaránt.
A prosztatitisz - bármilyen okból alakult ki - akut és krónikus (három hónapnál hosszabb ideje tartó) formában is jelentkezhet, ami a tünetek terén is eltérő helyzetet teremt. Míg az előbbi típus hirtelen fellépő, heves szimptómákkal jár, addig az idült gyulladás az érintettek állapotának fokozatos, akár hónapok alatt súlyosbodó rosszabbodását okozza. A betegek szexuális zavarokat, vizelési panaszokat (gyakori és sürgető vizelési inger, vizeletürítési nehézség fájdalommal, égő érzéssel), illetve alhasi tájékon jelentkező diszkomfortérzést, fájdalmat tapasztalhatnak. Utóbbi kisugározhat a gáttájék, a herék, a hímvessző, a belső comb és a hát felé egyaránt. A nem bakteriális eredetű idült prosztatitiszt az orvosi szakirodalom krónikus kismedencei fájdalom szindrómának, angol elnevezésének (Chronic Pelvic Pain Syndrome) kezdőbetűiből rövidítve CPPS-nek is nevezi.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A krónikus formával ellentétben az akut gyulladás gyakran hidegrázással, lázzal, gyengeséggel és levertséggel is együtt jár. Az életminőségre azonban leginkább a CPPS nyomja rá a bélyegét, aminek kezelése a szakemberek számára komoly kihívást jelent, a betegektől pedig rengeteg türelmet igényel. A baktériumok által kiváltott prosztatitisz antibiotikumok segítségével rendszerint hatékonyan gyógyítható.
Jóindulatú prosztatamegnagyobbodás
Bár a jelenség pontos okai egyelőre nem tisztázottak, a kor előrehaladtával a prosztata mérete sok férfinál fertőzés vagy kóros elváltozás nélkül is megnő, a húgycsőre gyakorolt nyomás pedig vizeletürítési zavarokat okoz. A prosztata megnagyobbodása meglehetősen gyakori: 50 éves kor felett a férfiak mintegy felénél, 80 év körül már a háromnegyedüknél jelentkezik, valamint az érintettek 40-45 százalékánál panaszokat is okoz. A tünetek között megemlíthető a gyakori és sürgető vizelési inger, amely az éjszakai pihenést is rendszeresen megzavarja, a vizeletürítés nehezítetté válik, idővel akár teljesen elakad. Amennyiben a húgyhólyag nem tud kiürülni, úgy a visszamaradt pangó vizelet húgyúti fertőzések táptalajául szolgálhat, szélsőséges esetben vesekárosodást is előidézhet. A betegség előrehaladottságától és a beteg állapotától függően a kezelés történhet növényi készítmények vagy szintetikus gyógyszerek alkalmazásával, végső esetben pedig műtéti úton, a megnagyobbodott állomány kimetszésével.
Prosztatarák
Magyarországon évente több mint 4 és félezer férfinál diagnosztizálnak prosztatarákot, főként 50 év felettieknél, és mintegy 1300 haláleset köthető ehhez a daganattípushoz. Problémát jelent, hogy a betegség eleinte tünetszegény vagy akár teljesen tünetmentes is lehet, panaszokat jellemzően csak az előrehaladott, esetleg már áttéteket is adó rák vált ki. A korai felismerés tehát pusztán a tünetek alapján igen nehézkes, holott ez a kezelési lehetőségek és a gyógyulási esélyek szempontjából rendkívül fontos lenne. Éppen ezért 40 éves kor felett minden férfi számára ajánlott az évenkénti rákszűrés, amelynek része egy fizikális vizsgálat (a prosztata kézzel végzett betapintása), illetve az úgynevezett prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjének vérből meghatározása.
A lehetséges tünetek igen hasonlóak a prosztata jóindulatú megnagyobbodásáéhoz, azonban rendszerint gyorsabb ütemben rosszabbodnak, növényi alapú készítményekkel vagy gyógyszeres kezeléssel pedig jellemzően csak alig, vagy egyáltalán nem javulnak. Amennyiben a daganat a húgycsőbe vagy a húgyhólyagba is betör, úgy véres vizelés is előfordulhat, míg a környező szövetek érintettsége gyakran kifejezett fájdalommal jár.
Az áttétek nyomán csontfájdalom, vérszegénység, alsó végtagi ödéma és érzészavar egyaránt jelentkezhet. Fontos azonban ismét hangsúlyozni, hogy a panaszok fellépése már előrehaladott stádiumú rákot feltételez, az időben történő felismerés leghatékonyabb eszközét a szűréseken való rendszeres részvétel jelenti.
Legjobban: