A strabizmus kancsalságot jelent. Azt a szemet szoktuk kancsalnak nevezni, amelynek nézővonala nem a rögzített tárgyra irányul.
Amblyopiának a tompalátást nevezzük. Ez gyermekkorban, s csak akkor alakul ki, ha a két szemben keletkezett képek között jelentős differencia van, ezért az agy nem tudja azokat "összeolvasztani", együtt érzékelni. A zavaró képekről az agy egy idő után nem vesz tudomást, a zavaró képeket "küldő" szemet mintegy "letakarja". A szem látásélessége ezután rohamosan csökken. Ez egyaránt lehet a kancsalság oka és következménye. 5-6 éves koron túl az amblyopia megszüntetésére alig van reális lehetőség.
A kancsalság és tompalátóság gyógyítható, ha idejekorán felismerik és céltudatosan, folyamatosan kezelik. Segíteni csak 5-6 éves kor előtt, maximálisan szoros orvos-szülő kapcsolat mellett, folyamatos kezeléssel lehet.
Már Hyppokratesz is megfigyelte, hogy a kancsalság, vagy az arra való hajlam örökölhető. Az öröklésmenet tényezői azonban napjainkban sem ismertek. Tisztázatlan a kancsalság keletkezésének biztos oka, a klinikai képet számos külső körülmény képes megváltoztatni.
A kancsalság formái
Kísérő kancsalság Ide tartozik a gyermekkorban előforduló kancsalságok zöme. 2-4 éves kor között kezdődik. Okai sokfélék lehetnek.
Félszemes kancsalság esetén - amikor mindig az egyik és mindig ugyanaz a szem kancsal - a gyermekeknek csak a másik, a nem kancsal szemén alakul ki kifogástalan látás. A fixáló szem képe az éleslátás helyére esik, míg a kancsalító szemen ugyanez a kép más, az előbbivel nem identikus pontra kerül. Ennek folytán kettős látás áll elő, ami a tájékozódásban zűrzavart okoz. A gyermek nyűgös, sírós, botladozik, elesik. (Kettős látásról ritkán beszél!) Kezdetben fél szemével hunyorog, kompenzáló fejtartást vesz fel - fejét ferdén, elfordítva tartja, esetleg állát emeli -, végül úgy próbál magán segíteni, hogy a kancsalító szem képét elnyomja. A tartós képelnyomás a kancsal szem látásélességét hátrányosan befolyásolja (kialakul az amblyopia), és egy idő múlva arra is képtelenné válik, hogy a jó szem eltakarása után a fixálni kívánt tárgyra tekintsen. Váltakozó kancsalság esetén mindkét szem jól fixál, de nem egyidejűleg, s két szem felváltva kancsalít.
A kísérő kancsalság a vízszintes síkben a leggyakoribb. Lehet összetérő vagy széttérő. Előfordul azonban, hogy a két szem között magassági eltérés van. Ilyenkor a kancsalság lefelé vagy felfelé térő. Távolra a jó látásélességű szemek alkalmazkodás nélkül tekintenek és csak közelre veszik igénybe alkalmazkodási kapacitásukat. Bizonyos korrigálatlan látáshibák esetén az egyén alkalmazkodóképességét erősen igénybe véve távolra is élesen láthat. Az alkalmazkodás - reflexesen - a szemek összetérítésével is jár, ilyenkor a kancsalság kezdetben csak átmeneti (főleg fáradáskor "csúsznak össze" a szemek), majd állandósul. Ha a két szem közül csak az egyik gyenge látású, vagy mindkettő az, de valamelyik sokkal inkább, mint a másik, úgy a szem ideghártyáján eltérő nagyságú vagy élességű képek keletkeznek, ami a félszemes kancsalságnál leírt eredményre vezet.
Az amblyopia visszafejleszthető. A jó látású szem eltakarásával a tompa látású szemet munkára kényszerítjük, így látóélessége javulhat.
A kancsalság kezelése során alapvető cél a kétszemes együttlátás helyreállítása és a kozmetikai rekonstrukció, vagyis a párhuzamos vagy közel párhuzamos szemállás elérése. A kezelés során elengedhetetlen a megfelelő szemüveg előírásszerű, rendszeres viselése az amblyopia megszüntetése és szükség esetén a maradék kancsalsági szög műtéti megszüntetése.
Bénulásos kancsalság
Ahhoz, hogy a két szem harmonikusan együtt működjön, az szükséges, hogy mindkét szem azonos irányba tekintsen. Ezt a feladatot a külső szemizmok látják el. Szemenként 6-6 külső szemizom van, ezek állandó működésben, úgynevezett dinamikus egyensúlyban vannak, alvás közben is. Az egyenes előre tekintés - a nyugalmi szemállás - is a szemizmok bizonyos mértékű feszülésének, tónusának következménye. A szemek együttes mozgása, valamely irányba tekintése során az egy irányba ható izmok egyenlő mértékben húzódnak össze, a velük ellentétesen működők pedig egyenlő mértékben lazulnak el.
Ha egy vagy több szemizom működése bénulás következtében hirtelen felfüggesztődik, akkor a szem mozgása korlátozottá válik, abba az irányba nem tud elmozdulni, amerre a bénult izom vitte volna. Ekkor az ellentétesen ható izmok túlműködése tapasztalható. A kancsalság szöge ilyen esetben változó. Vezető tünet a hirtelen fellépő kettős látás. A képek távolsága egymástól - a bénult izom irányába tekintve - növekszik. A hibás térérzékelés miatt a beteg szédül, bizonytalanul mozog.
A bénulásos kancsalság lehet veleszületett, de többnyire szerzett betegség. Oka leggyakrabban koponyacsonttörés, agyvelő- vagy agyhártyagyulladás, vérzések, mérgezések, daganatok, érelmeszesedés, övsömör.
A kezelés első lépéseként a bénult izmú szemet ki kell kapcsolni (el kell takarni) és a beteget haladéktalanul orvoshoz kell kísérni. A szemizombénulás ritkán gyógyul teljesen, a kancsalság rendszerint maradandó, bár szöge csökkenhet. Bizonyos esetekben műtéti megoldásra is sor kerülhet. IX.évf./12.szám
