A nagyothallás a népnyelvből átvett kifejezés: valaki a nagy szót hallja, a kicsit nem. Ez a probléma tulajdonképpen halláscsökkenést, a normálisnál rosszabb, gyengébb hallást jelent - derül ki a dr. Koppány Judit fül-orr-gégész, audiológus, immunolóus-allergológus főorvos által lektorált cikkünkből .
A nagyothallás maga egy tünet: azt jelenti, hogy valaki nem hall jól, vagy hallja, de nem érti jól a beszédet. Az időskori halláscsökkenés gyakran a környezetet zavarja inkább, annak tűnik föl, hogy családtagjuknál hangos a tévé és a rádió, hangosabban kell vele beszélni. Feltűnő lehet az is, hogy maga a beteg emeltebb hangon beszél, mivel saját hangját nem jól hallja vissza. Ez utóbbi főleg a belsőfül eredetű halláscsökkenésekre jellemző.
A nagyothallás gyakoriságáról pontos, országos statisztika nincs, csak részadatokat ismerünk. Tudjuk például azt, hogy újszülött korban a veleszületett halláscsökkenés ezerből egy csecsemőt érint. Ismert emellett az is, hogy idős korban belsőfül eredetű halláscsökkenés ezer emberből háromszáznál fordul elő. A közbeeső korosztályokról nincsenek adatok, hiszen sokszor csak átmeneti halláscsökkenéses jelentkezik a betegeknél.
A nemzetközi statisztikákból kiderül az is, hogy fejlett országokban a lakosság 2-2,5 százaléka visel hallókészüléket.
A hallószervünk a fülünkben van, az általa érzékelt információkat viszont az idegrendszer dolgozza föl. Ebből következik, hogy a nagyothallás hallószervi, ritkábban pedig idegrendszeri eredetű is lehet. Fülünk külső-, közép- és belsőfülből áll, ezek bármelyikében lehet olyan zavar, amely halláscsökkenést okoz.
A hirtelen kialakult halláscsökkenéssel azonnal orvoshoz kell fordulni, mert megfelelő kezeléssel jó eséllyel visszafordítható. A terápia minden nagyothallás esetében a kiváltó októl függ, célja pedig annak megszüntetése.
Ha további részletekre kíváncsi akkor olvassa el a teljes cikket, amelyet ide kattintva érhet el!
