A tudós ugyanis meglepve tapasztalta, hogy az amúgy értelmi képességeinek teljesen birtokában lévő 87 éves nagyapja furcsa víziókat lát. A szürke hályogtól szenvedő öregúr embereket, madarakat, hintókat pillantott meg a világnak számára még látható részein.
A Charles Bonnet Szindrómában szenvedők világa tele van valószínűtlen, ugyanakkor igen éles, és részletesen kidolgozott képekkel. Emberek, állatok jelennek meg bizarr részletekkel: jelmezekben, furcsa fejfedőkkel, fejük helyén virágokkal, ráadásul alkalmazkodnak a környezetükhöz, például leülnek egy, a szobában álló székre. Legtöbbször nem szólalnak meg, csak néma csendben állnak, szemükkel követve az őket szemlélőt. Percekig, vagy órákig jelen lehetnek, de szándékosan elzavarni őket igen nehéz. Sok beteg trükköket alkalmaz, például megváltoztatja a környezetét: lekapcsolja a villanyt, vagy beszél hozzájuk, hogy eltűnjenek.
A látási hallucinációk némelyeknél naponta többször, másoknál több hónap alatt is csak egyszer jelentkeznek, vannak, akiknél egy idő után örökre eltűnnek.
Az érintettek többsége olyan szembetegségben szenved, mely miatt lassan megvakulnak. A hallucinációk többsége akkor jelentkezik, amikor látásuk már halványul, de még nem vesztették el teljesen. Ilyen betegek, akik retinopátia miatt súlyos látászavarral küszködnek, azaz a diabéteszes retinopátiában, a glaukómában vagy az időskori makula degenerációban szenvedők. Ugyancsak nagyobb az esélye a hallucinációk kialakulásának olyan betegeknél, akik túl sok időt töltenek egyedül, és sokáig nem éri őket semmilyen szociális interakció.
A szakemberek szerint a kórkép egyáltalán nem szakirodalmi ritkaság. A felmérések szerint az időskori látászavarokban szenvedők mintegy tíz százalékánál előfordul a betegség. Legtöbben azonban nem beszélnek látomásaikról, csak ha valaki egyenesen rákérdez, mert attól félnek, bolondként fogják kezelni őket, holott az esetek többségében mentálisan teljesen egészségesek, és maguk is tudatában vannak annak, hogy a látott figurák nem valóságosak.
A szindróma okát egyenlőre nem sikerült megtalálnia, így csak elméletek próbálják megmagyarázni, miért alakul ki. Az egyik teória szerint a hallucinációk oka, hogy a látáscsökkenés miatt „unatkozó” idegsejtek a látókéreg területén elkezdenek saját képeket, és adatforgalmat generálni a nem létezők helyett. Más, elvontabb elméletek párhuzamos dimenziók érzékeléséről beszélnek.
A szindrómát gyógyítani nem lehet, de nagy segítség és megkönnyebbülés a betegeknek, ha kezelőorvosuk elmagyarázza nekik hallucinációik okát, és megnyugtatja őket, hogy mindez nem azt jelenti, hogy megőrültek. A sors furcsa fintora, hogy állítólag később maga Bonnet is „nagyapja nyomdokaiba lépett”, és átélte mindezt, mert öregkorában látása erősen romlani kezdett.
