Az eljárás meglehetősen furcsának hangzik, és valóban az is, de Tibbets és további öt betege esetében bevált. A két lépésből álló eljárást az 1960-as években fejlesztették ki. Először egy fogat, és némi hozzá tartozó csontot távolítanak el a beteg szájából, amit úgy alakítanak, hogy beleférjen egy műanyag lencsébe. A lencse-fogat aztán egy húsos "zsebben" beültetik a szemgödör alá. Az orcából eltávolítanak egy bőrlemezkét, amit a szem elülső részére varrnak, ami helyet fog adni a fognak. Maga a fog tulajdonképpen egy kényelmes vázként szolgál a lencse számára, amit az immunrendszer befogad. Amennyiben a páciens saját foga, a szervezet nem fogja kilökni.
Az eljárás második felét körülbelül négy hónappal később végzik el, miután elegendő idő telt el a fog érellátásának kialakulásához. Először eltávolítják a megoperált szem szaruhártyájának , szivárványhártyájának és az üvegtest egy részét, majd a fogat és a hozzá kapcsolódó csontlemezt kivágják, és beillesztik az előkészített szemgödörbe, és újra lefedik az orcabőr lappal. A beavatkozásnak általában jó a prognózisa.
Tibbetts úr látása a műtét után fokozatosan visszatért, és elérte a 40 százalékot, így újra láthatja feleségét, és először pillanthatja meg két gyermekét. A rózsaszín szemben lévő kis fekete pupilla meglehetősen feltűnő, de Tibbets számára, és valószínűleg sok más betegnek is, az eredmény bőven megéri azt a néhány utánuk forduló járókelőt.
