Egy új kutatás szerint könnyen lehet, hogy máshol kell keresni az ízérzékelési rendellenességek okát. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy máshol kell ezek után szaglászni, ugyanis a tudósok szerint az esetek nagy részében nem a szájban, hanem az orrban keresendő a probléma gyökere.
A kutatásról
A Virginia Nemzetközösségi Egyetem szaglási és ízérzékelési rendellenességeket kutató központjának szakértői csapata átfogó vizsgálata során 385 páciens adatait vette górcső alá. Az alanyok egy része ízérzékelési problémákkal küzdött, másoknál íz- és szagérzékelési rendellenességet állapítottak meg 1980 és 2017 közt.
Az utóbbi csoportban voltak többen, összesen 295-en, akik közül a döntő többségnél, 87 százaléknál állapítottak meg a kutatók komoly illatérzékelési rendellenességet, és csak 9,5 százalékuknak volt komolyabb gond az ízlelésével.
A között a 63 alany között, aki csak az ízlelésére panaszkodott, a szaglására nem, viszonylag magas volt azok aránya, akiknek az illatérzékelésük sem volt megfelelő (44,5 százalék), és csak 25,4 százalékuknál állt fenn tényleges gond az ízleléssel. A kutatók szerint ezek az eredmények is azt az elméletet támasztják alá, hogy az ízérzékelésük romlására panaszkodó pácienseknél valószínűbben áll fenn valamiféle szaglászavar, mint tényleges ízérzékelési probléma.
A kutatócsoport vezetője, Dr. Evan Reiter kiemelte: sokan nem tudják, hogy ez a két érzékelésért felelős terület milyen sok mindenben együttműködik, hogy érzékelhessük például egy finom ebéd vagy vacsora során az ízeket. Hangsúlyozta továbbá, hogy szaglásunknak köszönhetjük a komplex ízeket, míg ízlelésünkkel az "alapokat", az édes, sós, savanyú és keserű ízeket tudjuk érzékelni.
Forrás: WebMD
