Todd Masterson amerikai komikus nagyjából három hónapja használt GLP-1 típusú fogyást segítő gyógyszert, amikor egy boltban megszagolt egy parfümöt. Ezután napokig csak arra az illatra tudott gondolni. „Egyszerűen muszáj volt visszamennem, és megvennem. Szinte megszállottan vágytam rá” – idézi Masterson egy korábbi közösségimédia-bejegyzését a HuffPost cikke. „Olyan volt, mintha az illat egyenesen egy ideget talált volna telibe az orrüregeimben, majd végérvényesen beletetoválta magát az agyamba” – magyarázta akkori érzéseit a posztban. Ez pedig csak a kezdet volt. Közel egy évvel később már több mint 35 kilogrammot fogyott a gyógyszer segítségével, miközben a parfümgyűjteménye immár majdnem 100 üvegcsét számlált – főként intenzíven virágos és vaníliás illatokkal.
A fogyást segítő gyógyszerek hatása a szaglásra
Masterson esete nem teljesen egyedi. Hasonló változásokat észlelt magán Samantha King korábbi divatmodell is. Miután elkezdte a gyógyszeres terápiát, számos olyan illat, amely korábban taszította, hirtelen sokkal elviselhetőbbé vált számára. „Nem arról van szó, hogy »éhesebbé« váltam volna az illatokra, hanem inkább arról, hogy a toleranciaszintem és az érzékelésem átalakult. Nem estem szerelembe a parfümökkel a GLP-1-kezelés miatt, de megváltozott, ahogyan a szervezetem reagál azokra” – osztotta meg tapasztalatait. Ami viszont közös benne és Mastersonban, hogy őt is gasztronómiai jellegű, vaníliás illatok vonzzák.
A Guardian korábbi riportja szerint a jelenség egyáltalán nem ritka. Sőt, a parfümgyártók egyfajta keresleti robbanás küszöbén állnak, amelyet a fogyasztók édes, desszertszerű jegyek, például a vanília, a pisztácia és a karamell iránti vágya táplál. Ezt a trendet Clotilde Drapé globális szépségápolási elemző közvetlenül a GLP-1 típusú gyógyszerek térnyeréséhez köti.
A szaglás megváltozása kapcsán a gyógyszert felíró orvosokhoz is számos visszajelzés érkezik a betegektől. „Több páciensem is arra számolt be, hogy szaglásuk felerősödött vagy bizonyos illatokat könnyebben megéreznek, miután elkezdtek GLP-1 gyógyszert használni. A legáltalánosabb tapasztalat, hogy érzékenyebbé válnak az ételek illatára, és például az olajban sült vagy nagyon nehéz fogásokat kevésbé találják étvágygerjesztőnek” – fogalmazott Fatima Cody Stanford obezitológus, a Harvard Egyetem orvosi kara docense. Hozzátette, ritkábban ugyan, de az is előfordul, hogy egyes páciensek az ételeken túl más illatokra is könnyebben felfigyelnek, így akár parfümökre vagy háztartási illatosítókra is. Hangsúlyozta azonban, hogy itt nem arról van szó, hogy teljesen megváltozna a szaglás, inkább csak fokozódik az érzékszervi tudatosság.
Ezért változik meg a szaglás
Stanford úgy sejti, mindennek hátterében az állhat, hogy a GLP-1-kezelést folytatók körében gyengül az étkezés jutalmazó jellege. Magyarán az evés kevésbé nyújt örömöt, kielégülést, illetve kevésbé jelentkezik a dopamin által hajtott kívánósság. Ezáltal csökken az étkezés iránti vágy is a páciensekben. „Ha pedig az étel kevésbé stimuláló, úgy más érzékszervi élmények, mint például az illatok, hangsúlyosabbá vagy jutalmazóbbá válhatnak” – mutatott rá a szakember.
Hasonló véleményen van Valentina Parma is, aki pszichológusként az emberi szaglást tanulmányozza a philadelphiai Monell Chemical Senses Center égisze alatt. „Amikor az étel elveszíti az élvezeti értékét, más érzékszervi élmények – például a zene, az állag, az illat – tölthetik ki ezt a hedonikus hiányt” – mondja a kutató. A szaglógumó mitrális sejtjeiben, vagyis az agy szagfeldolgozásban részt vevő területén, valamint a hippokampuszban is találhatók GLP-1-receptorok. A kutatások szerint a szaglógumóban működő helyi GLP-1-rendszer szerepet játszik a szagok hatására beinduló inzulinkiválasztásban és a táplálékszerzésre irányuló viselkedésben, ami arra utal, hogy a szaglás, az anyagcsere és az étvágy között mélyebb kapcsolat állhat fenn. „A GLP-1-jelátvitel változásai befolyásolhatják, hogyan dolgozza fel az agy a szagokat, és bár ez a hatás enyhe lehet, egyesek számára érzékelhetővé válhat” – mondta Parma a HuffPostnak.
Kapcsolódó cikk
Az illatok iránti fokozott vonzalom azzal is összefügghet, hogy a GLP-1-alapú készítmények javíthatják a szervezet általános anyagcsere- és gyulladásos állapotát – teszi hozzá Stanford. „Egyes betegek arról számolnak be, hogy anyagcseréjük javulása után tisztábban tudnak gondolkodni, vagy hogy jobban érzékelik a környezetüket, ami az illatok erőteljesebb észlelésében is megmutatkozhat” – mondta az orvos.
Parma szerint ugyanakkor egyelőre nem végeztek nagy, kontrollált vizsgálatokat a jelenséggel kapcsolatban, ezért további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy a tudósok biztos következtetéseket vonhassanak le. Mindenesetre az FDA mellékhatás-bejelentési rendszerét (FAERS) vizsgálva a kutató és munkatársai felfedezték, hogy egyes, GLP-1-receptor-agonistákat szedő emberek parozmiáról számoltak be. Ez a szagérzékelés zavara, amelynek során az ismerős illatok hirtelen furcsának, gyakran pedig kellemetlennek tűnnek. „A parozmia következtében az ételek illata kellemetlenné válhat, miközben más, nem élelmiszerekhez kötődő illatok érzékelése alig változik. Ritkább esetekben azonban az is előfordulhat, hogy bizonyos illatok kellemesebbnek tűnnek” – emelte ki Parma. „Ez pedig megváltoztathatja az illatok iránti preferenciákat: az érintettek kevésbé vonzódhatnak az ételek illatához, miközben a parfümök illata nagyobb vonzerőt jelenthet számukra.”
