A májrák
A májban leginkább áttétes, azaz másodlagos tumorok alakulnak ki, méghozzá főképp vastagbélrák nyomán. A leggyakoribb elsődleges (primer) tumor a májsejtek rákja (hepatocelluláris karcinóma). Hazánkban a tizedik leggyakoribb elsődleges májtumor, ami jellemzően krónikus májbetegség, gyulladásos állapotok után, májzsugor (cirrhosis) kifejlődését követően alakul ki.
A diagnosztizált esetek csaknem fele májzsugorodásban szenvedő betegeknél fordul elő. Fő rizikófaktorai a hepatitis-B és -C fertőzések, illetve a túlzott alkoholfogyasztás. A májrák megelőzésének egyik leghatékonyabb módszere ezért a hepatitis-B elleni védőoltás. A családi előfordulás miatt vagy hepatitis-fertőzés miatt veszélyeztetettek szűrése mindenképp kívánatos, hiszen az első emésztőrendszeri tünetek nem csak a májrákra jellemzők, később, a jobb bordaív alatti tompa nyomás, hasi feszítő érzés, majd fájdalom, illetve a sárgaság, májelégtelenség, bőrviszketés kapcsán felfedezett májrákok rendszerint már előrehaladott állapotúak. A cirrhotikus májban kialakuló májrák gyakran többgócú, ami a kiújulást és a gyógyíthatóságot is kedvezőtlenül befolyásolja.
Diagnosztizálásában a jódos kontrasztanyag beadás utáni CT- és az ultrahangvizsgálatok mellett szövettani vizsgálatot végeznek, amit további vizsgálatok követnek. Gyógyításában a daganat természetétől függetlenül a sebészeti műtét játssza a főszerepet, az eltávolított májszövet kiterjedése szükség esetén igen nagy is lehet, mert szerencsére a májszövet nagyon jól regenerálódik. Májrákok esetében az ötéves túlélés a jó műthetőség ellenére sem biztató, mert nagy az áttétképződés és kiújulás esélye, különösen a hepatocelluláris karcinóma esetében. Az áttétes tumorok viszonylag nagy részét is érdemes műtéttel eltávolítani. A máj esetében ablációs kezelések is szóba jöhetnek, azaz a szervben célzottan kémiai vagy fizikai behatással roncsolják a daganatos sejteket, például valamilyen vegyületnek közvetlenül a szervbe injekciózásával. A kemoterápiás kezelések javallata és eredménye a májrákok esetében nem egyértelmű, sugárkezelést többnyire a nem műthető esetekben alkalmaznak.
Az epeutak és az epehólyag daganatai
Rossz prognózisú, de szerencsére viszonylag ritka daganatok, főként epeutakban kialakuló karcinómák (cholangiocarcinoma) és hólyagrákok, a hetvenéves korosztályt és a nőket érintik leginkább. Kialakulásukat kilencven százalékban epeút-betegségek előzik meg, a sikeres epekőműtétek elterjedésével gyakorisága csökkenni látszik. A jelentős elhízás is hajlamosít. Korai tünetei szegényesek, a májtumorokéhoz hasonlóak. A sárgaság jellemzően a szemfehérjén (subicterus) jelenik meg először, ehhez emésztési zavarok - jellegzetesen világos széklet – társulnak.
Ultrahanggal, az epeutak direkt kontrasztanyagos feltöltése utáni képalkotó eljárásokkal, illetve szövettani módszerekkel diagnosztizálják. Gyógyítása szinte mindig műtét, az epehólyag, illetve az érintett epevezeték-szakasz és a nyirokcsomók eltávolításával, szükség esetén a máj, hasnyálmirigy és vékonybél érintett részeivel együtt. Nem műthető tumorok esetében endoszkópos beavatkozás is javíthat az állapoton. A műtét után a kiújulás megelőzésére általában ajánlott a kemoterápiás kezelés.
Hasnyálmirigyrák
Ritka tumorok közé tartoznak a hasnyálmirigy-daganatok. A 60-70 közötti korosztálynál inkább férfiaknál jelentkeznek leggyakrabban. A daganatok csaknem mindig a szerv alig 4 százalékát adó ductusrendszer, azaz a járatok sejtjeiből kiinduló, ún. duktális adenokarcinómák, melyek igen rossz prognózisúak, felfedezésükkör a betegek túlnyomó többsége az elsődleges tumor kiterjedése és áttétképzése miatt már nem operálható. A ritkább egyéb hasnyálmirigy-tumorok jobb prognózisúak, jobban műthetők. A dohányzás és krónikus hasnyálmirigy-gyulladás igazolt rizikófaktorai e betegségeknek. A tumorok gyakran beszűkítik, vagy elzárják az epe-, illetve hasnyálmirigy-vezetéket, amin így tágulat alakul ki. A daganatok kis százalékban hormonokat termelhetnek. Bizonytalan hasi tünetek csak később jelentkeznek, az éjszakai órákban erősödő, guggolásra enyhülő hasi fájdalom, sárgaság és nagymérvű fogyás a leggyakoribb első, ám sajnos nem elég korai és jellemző tünetek. Nehezen, leginkább CT-vel vizsgálható. A gyógyulás egyetlen esélye az időben végzett műtéti eltávolítás, ami után a cukorbetegséghez hasonlóan inzulinpótlás szükséges.
