Az orvostudomány fejlődésével nemcsak a daganat gyógyítása vált egyre hatékonyabbá, hanem a háttérben meghúzódó folyamatokat is nagyobb arányban sikerül feltérképezni. Ha pedig felismerték, hogy a rák milyen génhibából fejlődött ki, úgy a betegség kiújulását is könnyebb megelőzni.
Nem mindegy, hogy miből fejlődik ki a daganat
Egyes környezeti ártalmak más-más módon károsíthatják a sejtek genetikai állományát, tehát a daganatsejtek génhibái feltárása árulkodhat arról, hogy mi is okozhatta a rákos elváltozást - idézi a Rákgyógyítás Magazin dr. Tímár Józsefet, a Semmelweis Egyetem II. számú Patológiai Intézetének professzorát. Nagyon jellegzetes például a dohányfüst okozta genetikai mintázat, így a tüdőrák és a húgyhólyagrák esetében immár a beteg életkörülményeinek ismerete nélkül is ki tudják mutatni, hogy a betegsége hátterében a dohányzás vagy valamilyen más, rákkeltő kémiai anyag áll.
Azt már korábban is felismerték az orvosok, hogy a húgyhólyagrák gyakrabban fordul elő olyan embereknél, akik a munkájuk miatt tartósan ki vannak téve bizonyos vegyszereknek (például festékeknek, benzingőznek). Ma már azt is tudják, hogy a vegyiparban széles körben alkalmazott nitrozaminok milyen genetikai elváltozásokat okoznak a sejtekben, így a húgyhólyagrák daganatsejtjeinek vizsgálatából következtetni lehet rá, hogy a betegség kapcsolatba hozható-e a vegyszerekkel. Az efféle génmutációs vizsgálatokból azt is ki tudják olvasni, hogy egy melanoma típusú bőrrákot az UV sugárzás okozott-e, vagy a fej-nyaki laphámrák mögött a HPV fertőzés , esetleg a penészgombával fertőzött ételekben található aflatoxin áll-e.
A kiváltó okokat azért fontos ismerni, mert ezek a kezelés kimenetelét is alapvetően befolyásolhatják. Van olyan gyógyszer, amely a dohányzás okozta tüdőráknál hatékonyabb, mint a nem dohányzók tüdődaganatánál. A hasnyálmirigyráknál sem mindegy, hogy öröklött okok vagy külső hatások állnak-e a daganat kialakulása mögött.
A daganatos betegeknél azért fontos hosszú éveken át a rendszeres kontroll, hogy az esetleges kiújulást időben felfedezhessék és kezelhessék. Régóta ismert, hogy a daganatból a vérbe kerülhetnek a ráksejtek, nincs azonban még olyan vizsgálat a napi rutinban, amely a legtöbb daganatos megbetegedésnél egységesen, a vérből jelezné ki a progressziót. A vérkeringésbe ugyanis általában olyan kevés ráksejt kerül, hogy azok megtalálására nagyon kicsi az esély.
Ugyanakkor a ráksejtek nemcsak gyorsan szaporodnak, hanem ugyanilyen sebességgel el is pusztulnak, az ilyenkor felszabaduló örökítőanyag pedig bekerül a keringésbe - ezt tumor-DNS-nek is hívjuk. Ezeknek a tumor-alkotórészeknek a mennyiségét és genetikai változását pedig folyamatosan figyelni lehet, hiszen kikövetkeztethető belőlük az onkológiai terápia hatékonysága.
Az új módszerrel korábban felismerhető a daganat
Hogy a daganat fejlődését mielőbb felfedezzék, a kutatók új módszert fejlesztettek ki. Ennek lényege, hogy elkészítik a daganat rendkívül részletes genetikai elemzését, majd megkeresik azt a 16 génhibát, amelyet minden vizsgált ráksejt tartalmaz. Ez a 16 gén a daganat ujjlenyomata, majd ezeknek a géneknek a nyomát keresik a későbbiekben a páciens vérében - ezek ugyanis a daganat jelenlétére utalhatnak.
Az adott daganat biológiai jellemzői is befolyásolják, hogy a ráksejt alkotórészei milyen korán jelennek meg a vérben. A tüdőrák esetén néhány hónappal előzik csak meg azt az állapotot, amikor a kiújulás már klinikailag is kimutatható, de a vastagbélrák esetén évek is eltelhetnek addig.
