Két évvel ezelőtt mutatta be Anat Gov Happy Ending című darabját az Orlai Produkció. A Happy Ending súlyos témával foglalkozik, amely a Rákgyógyítás magazin kérdéseire a főbb szerepeket játszó Hernádi Judit, Hegyi Barbara, Bánfalvi Eszter és Fekete Györgyi válaszolt. Most Hernádi Judit válaszait idézzük arra a kérdésre, hogy vajon miért tabu a halál - még egy olyan helyen is, mint a darabbeli onkológiai osztály.
– Ha súlyos betegségről van szó, az emberek sokszor eltagadni szeretnek, hazudni szeretnek – jelenti ki Hernádi Judit. – Nem tudják hogyan viszonyuljanak egy daganatos beteghez, ezért hazug mosollyal közelítenek, hogy elleplezzék a zavarukat, s eltereljék a szót másra. A beteg és a látogatója is tudja, hogy hazudnak egymásnak, így vannak „tekintettel” egymásra. Pedig felszabadító lenne, ha kimondanák az igazságot: „Baj van! A betegség végzetes is lehet, de nem feltétlenül lesz az. Szeretünk, melletted vagyunk, fogjuk a kezed, hogy végigjárd az utad, bármi is legyen a vége.” Ehelyett sokan tagadnak, s nem is akarnak beszélni erről a témáról. Meggyőződésem, hogy e mögött az elfojtás mögött a mélyben bűntudat rejtőzik: sokunkban van bűntudat valakinek a halála miatt, hogy az másként is történhetett volna – fogalmaz Hernádi Judit.
Az egyik legerősebb jelenet, amikor a darabbéli színésznő a halálról kezd beszélni, mire a többiek leintik, hogy arról tilos beszélni, az onkológián a szót is tilos kimondani. Ez ellen is lázad Talia Roth – s a tabukat nehezen viseli Hernádi Judit is.
– Mivel az életemről van szó, ahhoz, hogy dönteni tudjak, minden információt és lehetséges kimenetelt ismernem kell, a halálosat is. A színdarabban és az életben is küzdeni kell az ellen, hogy a beteget csupán egy beteg mellnek, májnak vagy vesének nézzék, s nem elsősorban gondolkodó embernek, aki tud és akar dönteni a sorsáról. Ha valamit elhallgatnak előlem, akkor nem adják meg az esélyt arra, hogy jól döntsek. A döntés persze nemcsak lehetőség, hanem felelősség is, de ezt senki sem háríthatja át másra.
– Nekem nem a betegséghez van viszonyulásom, hanem azokhoz az emberekhez, akik elindulnak egy úton, aminek a vége látható. Ez nem mindig rákkal függ össze, bár a legtöbbször igen. A gyermekorvos apám például nem volt daganatos beteg, de nagyon sokáig tartott az útja a végelgyengülésig. Mindig az volt erről a véleményem, hogy a szemükbe kell nézni és szeretni kell őket, aszerint segíteni, ahogyan ők várják, s nem ahogy mi jónak gondoljuk. Ez nem változott.
Az interjú további részét ide kattintva olvashatja el !
A videóban a darab színpadra állításáról nyilatkozik a rendező és a színészek, köztük az azóta elhunyt Margitai Ági:
Forrás: rakgyogyitas.hu
