A kondroszarkóma az egyik leggyakoribb csontdaganat, de még így is csak néhány embert érint évente Magyarországon. Kezelésében kulcsfontosságú a korai felismerés.
A
kondroszarkóma egy csontból kiinduló rosszindulatú daganat. Az oszteoszarkóma után a kondroszarkóma a második leggyakoribb csontszarkóma, de még így is nagyon ritka: egymillió emberből évente 0,5-1 új érintettje van. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon évente 5-10 új beteget fedeznek fel az orvosok. Jellemzően a hosszú csöves csontok epifizisében és metafizisében, a lapos csontokban és a medencecsontokban alakul ki,
20 és 70 év között szinte minden életszakaszban előfordulhat.
Nehezen kezelhető
Korai stádiumban mérsékelt, enyhe fájdalommal jár a betegség, csak alkalmanként jelentkezik. Később viszont már állandósul, nyugalomban is fennáll, jellegzetesen mélyen kisugárzó. Emellett az érintett csont rendszerint
felfújttá válik, kiszélesedik, megnagyobbodik. Röntgenfelvétellel is jól kimutatható, ha pedig
MR-t is kérnek, akkor az megmutatja a daganat porcos összetevőjét is. A képalkotó vizsgálatok mellett
szövettani mintavételre is szükség van ilyen esetben.
Korai stádiumban mérsékelt, enyhe fájdalommal jár a betegség
Sajnos ez a daganattípus se radioterápiára, se kemoterápiára nem érzékeny, ezért ezek a kezelések csak ritkán jönnek szóba. Az új felfogás szerint a hosszú csöves csontok alacsony malignitású kondroszarkómájánál elegendő, ha az ép szövetig kikaparják a csontüreget, majd kitöltik csontcementtel vagy csontforgáccsal. Ha az elváltozás lágyrészbe törő és rosszabb indulatú, már széles, ép részben történő éles kimetszést javasolnak.
A csontdaganatok okát a legtöbb esetben nem ismerjük, néhány fajtáját azonban összefüggésbe hoztak bizonyos vegyületekkel. A csontdaganatokról további részleteket itt olvashat!
Mint minden daganatos betegségnél, itt is nagyon fontos korai stádiumban diagnosztizálni a betegséget. Emellett a szövettani eredmény is jelentősen befolyásolja a gyógyulási esélyeket: a legenyhébb forma 99 százalékban meggyógyul, a rosszabb formánál már csak 60 százalékos a túlélési esély, míg a legsúlyosabb szövettani formánál csak 30 százalékos ugyanez az arány.