Betegség, ami a csontokat deformálja

A kondroszarkóma egy csontból kiinduló rosszindulatú daganat. Az oszteoszarkóma után a kondroszarkóma a második leggyakoribb csontszarkóma, de még így is nagyon ritka: egymillió emberből évente 0,5-1 új érintettje van. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon évente 5-10 új beteget fedeznek fel az orvosok. Jellemzően a hosszú csöves csontok epifizisében és metafizisében, a lapos csontokban és a medencecsontokban alakul ki, 20 és 70 év között szinte minden életszakaszban előfordulhat.

Korai stádiumban mérsékelt, enyhe fájdalommal jár a betegség, csak alkalmanként jelentkezik. Később viszont már állandósul, nyugalomban is fennáll, jellegzetesen mélyen kisugárzó. Emellett az érintett csont rendszerint felfújttá válik, kiszélesedik, megnagyobbodik. Röntgenfelvétellel is jól kimutatható, ha pedig MR-t is kérnek, akkor az megmutatja a daganat porcos összetevőjét is. A képalkotó vizsgálatok mellett szövettani mintavételre is szükség van ilyen esetben.

Sajnos ez a daganattípus se radioterápiára, se kemoterápiára nem érzékeny, ezért ezek a kezelések csak ritkán jönnek szóba. Az új felfogás szerint a hosszú csöves csontok alacsony malignitású kondroszarkómájánál elegendő, ha az ép szövetig kikaparják a csontüreget, majd kitöltik csontcementtel vagy csontforgáccsal. Ha az elváltozás lágyrészbe törő és rosszabb indulatú, már széles, ép részben történő éles kimetszést javasolnak.

Mint minden daganatos betegségnél, itt is nagyon fontos korai stádiumban diagnosztizálni a betegséget. Emellett a szövettani eredmény is jelentősen befolyásolja a gyógyulási esélyeket: a legenyhébb forma 99 százalékban meggyógyul, a rosszabb formánál már csak 60 százalékos a túlélési esély, míg a legsúlyosabb szövettani formánál csak 30 százalékos ugyanez az arány.

A kondroszarkómáról további részleteket az alábbi cikkünkben olvashat!