Az emlőrák okozta halálozás Magyarországon magas. Évente 7500 új megbetegedést regisztrálnak, többségüket előrehaladott klinikai stádiumban ismerik fel (!), és mintegy 2400 nő életét követeli az emlőrák. A daganatos betegségek okozta halálozások ellen a szűrővizsgálattal segítségével történő korai felismerés és kezelés a legígéretesebb módszer. Jóllehet, a szűrés ma Magyarországon minden érintett számára elérhető, sajnos kevesen élnek vele. Félnek tőle, vagy nem tulajdonítanak neki jelentőséget, ezért nem árt róla kicsit részletesebben is beszélni.
A betegség kialakulása a "normális" élettani állapotból kiinduló, több, fokozódó súlyosságú fejlődési szakaszból álló folyamat eredménye. A panaszok és a tünetek megjelenésével veszi kezdetét a betegség klinikai szakasza. Az érintettek hagyományosan csak ekkor fordulnak orvoshoz. A betegség biológiai értelemben vett kezdetétől a tünetek jelentkezéséig terjed a betegség preklinikai szakasza, amelyen belül elkülöníthetünk egy olyan hosszabb-rövidebb ideig tartó szakaszt, ami alatt a még rejtetten, tünetmentesen fejlődő, kitapinthatatlan daganat valamiképp már kimutatható: például jellegzetes röntgenárnyékot ad vagy rejtetten vérzik. A szűrővizsgálatok olyan alkalmas módszerek tehát, melyek segítségével már ekkor, vagyis az ún. preklinikai kimutathatóság szakaszában tetten érhető az amúgy észrevétlen betegség. Az emlődaganatokat lehet és érdemes is szűrni, mert fejlődésmenetük ismert, és viszonylag hosszú időt - mintegy 3 évet - töltenek a tünetmentes, preklinikai kimutathatóság állapotában. A szűrővizsgálat tulajdonképpeni célja egyrészt a rákkeletkezés számára talajt jelentő daganatmegelőző állapotok felderítése, másrészt nem egyszerűen az emlődaganatok kimutatása, hanem a még nem tapintható tumorok felkutatása az emlőkben. Ami azért fontos, mert a daganat nagysága és a szóródás megindulása közötti összefüggés régóta közismert. Minél korábban, minél kisebb méretű tumorokat sikerül tehát kiszűrni és kezelni, annál nagyobb az esély, hogy ezzel az áttétek képződése is megelőzhető.
Az emlőt céljaira három módszer segítségével vizsgálják.
- az emlők lágyrész röntgenvizsgálata, a mammográfiás vizsgálat,
- a klinikai, vagy fizikális emlővizsgálat, azaz az emlőknek gyakorlott szakszemélyzet által történő módszeres áttapintása, valamint
- az emlők önvizsgálata.
A mammográfia
Az emlők lágyrész röntgenvizsgálata - kiegészítve az emlők fizikális vizsgálatával - képes kimutatni az emlő állományában rejtetten növő, nem tapintható, akár 3 mm átmérőjű korai rákot is. A 10 mm-nél nem nagyobb átmérőjű, tehát a tapinthatóság határán belüli primer daganatos gócok mellett is azonban már mintegy 15-20 %-os valószínűséggel vannak helyi áttétek. Az áttétek gyakorisága az ennél nagyobb gócok esetében sokkal nagyobb, az ennél kisebb gócok esetében jelentősen kisebb lehet.
A módszer érzékenysége idősebb korban magasabb, mint a menopauza előtti, működő emlőkben. Az ultrahangvizsgálatot a mammográfiás szűrést kiegészítő vizsgálatként alkalmazzák.
A fizikális emlővizsgálat
A mammográfiás vizsgálat kiegészítéseképpen, azzal együtt gyakorolva növelheti a szűrővizsgálat eredményességét. Nyilvánvaló azonban, hogy a klinikai vizsgálattól, az emlők fizikális áttapintásától önmagában nem remélhető a szűrés tulajdonképpeni céljának elérése, csak a viszonylag kisebb és ezért kedvezőbb klinikai stádiumbeli emlőrákok kimutatása. Ez ugyan több a semminél, a szakterület mai állása szerint azonban a tapintásos emlővizsgálat önmagában nem tekinthető szűrővizsgálatnak.
A tapintással negatív vizsgálat legnagyobb veszélye az, hogy alaptalan biztonságérzetet adhat, mert a kicsi és ezért észrevétlenül maradt daganat az emlőben zavartalanul tovább növekszik. Nagy hiba volna tehát a fizikális vizsgálatot ún. "előszűrő" módszernek tekinteni, és azt gondolni, hogyha semmi nem tapintható, akkor mammográfiára sincs szükség.
Az emlők önvizsgálata
Az emlők önvizsgálata lényegében fizikális vizsgálat, ezért vele kapcsolatban is megfogalmazhatók az előbb említett aggályok: a téves diagnózis, a hamis nyugalom. Arra nincs még bizonyíték, hogy csökkentené az emlőrák okozta halálozást, vagyis azt a mutatót, melynek segítségével a szűrővizsgálatok hasznossága már beigazolódott. Kétségtelen azonban, hogy az emlők önvizsgálatát rendszeresen gyakorlók között kevesebb 2 cm-nél nagyobb, elhanyagolódott rák fordul elő, mint az átlag népességben, és mindmáig az asszonyok leginkább saját maguk ismerik fel akár a jóindulatú, akár a rosszindulatú, de mindenképpen orvosi figyelmet érdemlő csomókat emlőjükben. Ezen a tényen alapszik az emlők önvizsgálatának népszerűsítése. Az eljárás nem költséges, veszélytelen, egyszerűen kivitelezhető és ígéretes. A szakemberek az emlő-önvizsgálat hiányosságának tartják, hogy még ott is, ahol a nőlakosság 80 %-a ismeri, csak 3 % gyakorolja ténylegesen. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az önvizsgálat csak akkor hozhat hasznot, ha tudatosítjuk: ez önmagában nem szűrővizsgálat, azt nem helyettesíti és teszi feleslegessé!
Azokban a fiatalabb korosztályokban, ahol a rákmegelőző állapot még nagyon ritka, - többek között a fiatal emlők daganatainak nehezebb tapinthatósága, a téves diagnózisok nagyobb valószínűsége és a vizsgálat lelki terhei miatt - több minden szól az önvizsgálat ellen, mint mellette.
(Összeállítás a Szervezett szűrés az onkológiában c. kézikönyv alapján, Egészségügyi Minisztérium, Budapest, 2000. - szerk. Dr. Döbrőssy Lajos) Az emlőszűrés II.
