"9 nappal szülés után tudtam meg: rákos vagyok"

2019 novemberében teljesen felfordult Máirín Geddis élete: abban a hónapban betöltötte a harmincat, megszületett kisfia, majd kilenc nappal később kiderült, hogy limfómája van. Terhessége komplikációmentes volt, babáját pedig természetes úton hozta világra, semmi nem árulkodott róla, hogy rosszindulatú daganat támadta meg a szervezetét. Azonban egy héttel később vérrög miatt intenzív osztályra került, amit először a szülés szövődményének véltek (ez viszonylag gyakori jelenség), ám mivel a vérrög szokatlan helyen, a hónaljában alakult ki, a biztonság kedvéért CT-felvételt kért az orvosa. Ekkor fedeztek fel egy sötét képletet a mellkasában és további vizsgálatok után limfómát diagnosztizáltak nála.

A limfóma a nyirokrendszer sejtjeit, a fehérvérsejteket, más néven limfocitákat érintő betegség, azaz a nyirokrendszer rosszindulatú daganatos megbetegedéseiről van szó. Ez az ötödik leggyakoribb daganatos megbetegedés az emlő-, a tüdő-, az emésztőszervi, a prosztata-, illetve petefészekrák után. A limfóma legáltalánosabb tünete a nyirokcsomók fájdalom mentes megnagyobbodása a nyak, a hónaljak és a lágyékhajlatok területén, illetve a mellkasban vagy a hasban. Tünete lehet még a tartós vagy visszatérő, megmagyarázhatatlan magas láz, éjszakai izzadás, fáradékonyság, illetve a jelentős fogyás is lehet figyelmeztető jel, ha fél év alatt az alaptestsúlya több mint 10-20 százalékát elveszíti az illető, és ennek nincs más oka.

Pelenkázás helyett kemoterápia

Megnyugtatták, hogy a daganat ugyan rosszindulatú, ám gyógyítható, kezelését pedig gyorsan meg is kezdték. Máirín hat körben kapott kemoterápiát, aminek mellékhatásait (mint a hajhullás) jól viselte, ám azt már sokkal nehezebben élte meg, hogy minden egyes alkalommal közel egy hétre el kellett szakadjon kisfiától. Mint a BBC -nek elmondta, az időzítés egyszerre volt borzalmasan rossz és mégis ideális. Egyfelől sajnálta, hogy nem élvezheti a babázást, nem lehet folyton a gyermeke mellett, ami pedig természetes lenne ebben a korai időszakban. Másrészt pedig Eddie, a kisfia elterelte a figyelmét, segített abban, hogy ne a betegségére koncentráljon, hanem arra, hogy minél előbb meggyógyuljon.

Az Észak-Írországban élő nő március végén fejezte be a kemoterápiát, amelyet utána sugárkezelés is követett. Közben pedig több alkalommal vérátömlesztésre is szüksége volt. Mint elmesélte, 20 éves kora óta maga is rendszeresen adott vért , de eddig nem gondolt bele, hogy ez valaki számára "gyógyszer" is lehet. "Mindig úgy véltem, hogy a vérkészítményeket például autóbalesetet szenvedett emberek kapják, vagy műtétek során használják fel. De most már tudom, hogy sokaknak egy betegség miatt van szüksége rá."

Szerencséjére a koronavírus-járvány nem akadályozta a kezelését. A pandémia kitörésekor már több hónapja karanténban élt, hiszen a kezelés legyengítette az immunrendszerét, ezért a bezárkózás sem esett nehézére. Természetesen azért izgult, nehogy elkapja a fertőzést, de most már másra sem vágyik, minthogy olyan életet élhessen, mint a többi, átlagos anyuka. Jól érzi magát, és jelenleg az utolsó teszt eredményére vár, amely kimondja, hogy sikerült-e legyőznie a rákot.