Szívizom-elhalás
Tudta, hogy a leggyakoribb halálok a heveny szívizom-infarktus és a szélütés? A 2-es típusú cukorbetegek több mint 80%-a heveny szívizom elhalás miatt veszti életét.
A koszorús ereken kialakuló meszes felrakódásokat az ér belseje felől az érbelhártya borítja, ami az alatta felrakódó tömegtől feszülni kezd, majd idővel könnyen felszakad. Ezek a spontán sérülések vérrögök keletkezésével, sejtek összecsapódásával járnak, mely végül érelzáródást okozhat. Márpedig, ha az erek elzáródnak, azok az izmok, amelyek tápanyagukat a sérült erektől kapnák, elhalnak. Így alakulhat ki a heveny szívizom-infarktus. A cukorbetegség egy lezajlott infarktussal azonos kockázatot jelent egy jövendő infarktus szempontjából, ezért diabéteszeseknél gyakoribb az újabb infarktus kialakulása, illetve a megtágított vagy megműtött erek ismételt elzáródása. A szív-érrendszeri megbetegedés kialakulásában elsősorban a koszorúserek fokozott érelmeszesedési hajlama áll, mely elsősorban a felborult zsíranyagcserével indokolható, de meg kell említeni a cukorbetegség okozta másodlagos szívizom elfajulást is, ami a szívizom sejtjeinek közvetlen károsodása a cukorbetegek esetében.
Az infarktus tüneteinek súlyossága, kiterjedése, súlyos szövődmények előfordulása tekintetében a cukorbetegek hátrányosabb helyzetben vannak. Ennek oka a felborult cukor- és zsíranyagcsere érelmeszesedést fokozó hatása, illetve a cukorbetegség közvetlen sejtkárosító hatása.
Amennyiben cukorbetegnél friss vagy a korábbinál intenzívebb mellkasi panasz lép fel, sürgős orvosi vizsgálat, szükség esetén kórházi elhelyezés szükséges.
Cukorbetegekben, függetlenül attól, hogy korábban milyen kezelésben részesültek, csak diétáztak, vagy gyógyszert is kaptak, a szívizom-infarktus heveny szakában egyértelműen inzulinkezelés indítandó, hiszen számos nagy esetszámú klinikai vizsgálat támasztja alá, hogy az inzulin segítségével egyensúlyba hozott cukor-anyagcsere kedvezően befolyásolja a szívizom infarktuson átesett betegek gyógyulási esélyeit. Ezt a kezelésmódot a későbbiekben is javasolt legalább három hónapig fenntartani. Ettől eltekintve a szívizom infarktus heveny ellátásában nincs különbség a cukorbeteg, és nem cukorbetegek között. Sokkal inkább a megelőzésben kell hangsúlyozott figyelmet fordítani a cukorbetegségben szenvedőkre.
Megelőzés
A szívizom-infarktus megelőzése szempontjából cukorbetegeknél évente legalább egyszer ajánlatos EKG-vizsgálatot végezni. A vérzsírok ellenőrzése, ha egyéb panasz nincs, szintén évente esedékes. A vérnyomást viszont minden egyes orvosi viziten érdemes kontrollálni, hiszen ez rendkívül egyszerű, fájdalmatlan, költségkímélő, ugyanakkor az orvos számára hasznos adatokat nyújtó vizsgálat. A cukorbeteg vérnyomása 130/80 Hgmm-nél ne legyen magasabb!
Nagyon fontos a beteg szív-érrendszeri kockázatainak pontos felmérése, tehát minden olyan társbetegség (elhízás, magas vérnyomás, magas koleszterin-szint stb.), illetve hajlamosító tényező (férfi nem, dohányzás, 50 éves kor feletti életkor, családban előforduló szív és érrendszeri megbetegedések stb.) felkutatása, mely a cukorbetegség mellett növelheti a páciens kockázatát szív-érrendszeri betegség kialakulására. Hiszen a kockázati szintnek megfelelően és egyénre szabottan kell a terápiát meghatározni.
Az érelmeszesedés megelőzése és kezelése szempontjából rendkívül fontos az étrendi, életmódbeli tanácsok megtartása, dohányzás kerülése. A kiegyensúlyozott vércukorszint megtartásának jelentőségét több nagy, kontrollált klinikai vizsgálat támasztotta alá. Ezek alapja az, hogy a 2-es típusú cukorbetegek 80%-a túlsúlyos, mely már önmagában is kedvezőtlenül befolyásolja a vérzsír-szinteket. Ezt még tovább ronthatja az a tény, hogy a felborult cukoranyagcsere, azaz a gyakran túl magas és túl alacsony cukor-értékek váltakozása a zsíranyagcserére is kedvezőtlen hatással van, tehát emeli a koleszterin- és triglicerid-szintet. Ezzel el is érkeztünk a megelőzés egyik legsarkalatosabb pontjához.
Vérzsírszint-karbantartás
Főképp a 2-es típusú cukorbetegségben gyakran figyelhetők meg jellegzetes vérzsír-eltérések. Ezek a kóros értékek már a cukorbetegség felfedezése előtt is kimutathatók, és döntően a sejtek inzulinrezisztenciájának következményei.
Mindezeket figyelembe véve, azok a betegek, akik igazolt érbetegségben (szívkoszorúerek, agyi erek, végtagi verőerek szűkülete) vagy a kockázat szempontjából ezzel egyenértékű betegségben (2-es típusú cukorbetegség ill. metabolikus szindróma) szenvednek, az ún. nagy rizikójú csoportba tartoznak. E betegek esetében az elérendő össz- és LDL-koleszterinszintnek a 4,0 mmol/l, ill. 2,5 mmol/l-es érték alá kell kerüljön.
További célkitűzés, hogy a szérum trigliceridszint 1,7 mmol/l alatt, a HDL-koleszterin szintje pedig férfiaknál 1,1 mmol/l, nőknél 1,3 mmol/l felett legyen. A szív-érrendszeri megbetegedésben szenvedő cukorbetegek különösen nagy kockázatú betegcsoport, ezért esetükben még szigorúbb felső LDL-határértéket (<1,8 mmol/l) adnak meg kezelési célként.
Természetesen a betegnek is figyelnie kell a vérkép ezen értékeit, és fegyelmezett életmóddal, a kezelések betartásával törekednie kell, hogy vérzsír-adatai valóban a biztonságos tartományba essenek. Az ehhez kapcsolódó kezelés előírása azonban már az orvos feladata.
Cél a kevesebb vérzsír
Vérzsír csökkentő kezelési módszerek: A kezelést étrendi és életmódbeli változtatásokkal érdemes kezdeni, s ha ezekkel a módszerekkel néhány hónap alatt nem sikerül a célértékeket elérni, akkor gyógyszeres terápia beállítása is elkerülhetetlenné válik. Kivételt képeznek a különösen veszélyeztetett betegek, náluk az életmód-változtatással együtt azonnal el kell indítani a gyógyszeres kezelést is.
Elsődleges megelőzésként 2-es típusú cukorbetegeknek aszpirint szoktak javasolni az alábbi szív-érrendszeri rizikófaktorok fennállása esetén (a rizikófaktorok kezelése mellett): 40 év feletti életkor, szív-érrendszeri betegség előfordulása a családban, dohányzás, magas vérnyomás, magasabb vérzsír-értékek, normálisnál nagyobb mértékű albumin ürítése vizelettel. A gyakorlatban a 40 év feletti cukorbetegeknél aszpirin-kezelés indokolt, és alkalmazása javasolt metabolikus szindrómában szenvedő betegekben is.
A cukorbetegeknél zsíranyagcsere-problémában az elsődleges cél az LDL-koleszterin-szint 2,5 mmol/l-s érték alá csökkentése. Ez a cél általában statin-készítményekkel jól elérhető. Azokban az esetekben, amikor az LDL-koleszterin szintje a kívánt határokon belül van, a HDL-koleszterin alacsony és a triglicerid-szint kifejezetten magas (ez a 2-es típusú cukorbetegségben gyakori eltérés), első kezelésként a betegek fibrátvegyületet kapnak. Erre elsősorban a 4,5 mmol/l szintet meghaladó szérum triglicerid-szint mellett kerül sor.
Azokban az esetekben, amikor egyetlen fajta gyógyszerrel nem érhető el a megfelelő vérzsírszint, akkor a statinok vagy fibrátvegyületek eredményesen kombinálhatók a koleszterinnek a bélből való felszívódását gátló ezetimib gyógyszerrel. A statinok és fibrátok együttes alkalmazása növelné a máj- és izomkárosító mellékhatások előfordulását, míg az ezetimibbel kombinálva ez a veszély nem, vagy sokkal kisebb arányban fenyeget.
