3 lényeges kérdés az inzulinkezelésről
Információk kiszerelésekről és az intenzív inzulinkezelésrőlTudja Ön, mi a különbség az inzulinpatron és az ampulla között? Hallott már arról a módszerről, melynek segítségével a tüdőn keresztül juthat a beteg szervezetébe az inzulin? Ezekről is olvashat a cikkünkben.
Az inzulinkészítményeket hosszú időn keresztül ampullában forgalmazták, amelyekből fecskendővel, hozzá illesztett tűvel kellett a megfelelő mennyiségű inzulint felszívni. A speciálisan inzulinadagolásra szolgáló "egyszer használatos", tűvel egybeépített, ún. holttér nélküli fecskendők megjelenése az 1970-es évek elején a beadás forradalmasítását jelentette mind kényelmi, mind pontossági szempontból. További előrelépést hozott az inzulinbeadó tollak, angol nevükről hamarosan a világ minden táján peneknek nevezett eszközök kifejlesztése az 1980-as években. Az új típusú eszközök a korábbinál koncentráltabb inzulint tartalmazó - így a tollba illeszthető, kisebb méretű - ampullák, patronok kifejlesztését tették szükségessé. Az intenzív inzulinkezelés széles körű elterjedése annak köszönhető, hogy e korszerű eszközök általánosan hozzáférhetővé váltak. A beadó eszközök és a patronos kiszerelésű inzulinok alkalmazása mellett megmaradt az ampullák használata is.
Milyen előnnyel járhat, és mikor kerülhet szélesebb körű alkalmazásra a légutakon keresztül bejuttatható inzulin?

Inzulinbeadás
Használja kalkulátorunkat, hogy az inzulinbeadás helyét szabályosan tudja váltogatni! Tudja, miért nem lehet mindig ugyanoda adni az inzulint? Egy korábbi anyagunkból ez is kiderül!Ezért fordult a figyelem a légvétellel, a tüdőn keresztül, a tüdőkeringés közvetítésével történő beadása felé. Ezen (inhalációs inzulinnak nevezett) változatok több formáját már alkalmazzák. Mai ismereteink szerint elsősorban a II-es típusú cukorbetegség kezelésének eszközparkját bővítheti olyan esetekben, amikor - az inzulinkezelés kezdeti szakaszában - étkezési inzulin adagolása elegendő lehet. Minthogy azonban a légutak nyálkahártyáján keresztül szívódik fel a keringésbe, elvi megfontolások alapján felvethető alkalmazásának időben korlátozott volta. Légúti betegségek fennállása, a rendszeres dohányzás ugyancsak e bejuttatás ellenjavallatát képezi. További gondot jelent, hogy ez idő szerint csak a gyorshatású inzulin beadására nyílik lehetőség ilyen módon, az elhúzódó hatású, ún. bázisinzulint továbbra is injekció formájában kell adagolni.
Mit jelent az intenzív inzulinkezelés kifejezés?
Az intenzív inzulinkezelés (ICT) a (közel) normoglikémia megvalósításának leghatékonyabb eszköze az inzulinkezelésre szorulók esetében. A napi többszöri inzulinadástól éppen az különbözteti meg, hogy az egészségesekét leginkább megközelítő vércukorértékek tartós biztosítása érdekében, magában foglalja az alkalmankénti inzulindózisok szükség szerinti módosítását, az aktuális vércukorértékek, valamint az élethelyzetek várható alakulása függvényében, a kezelőorvossal történő előzetes egyeztetés alapján. Formáit illetően egyik lehetősége a gyorshatású inzulin napi többszöri adagolása, a másik módszere a bázis-bólus elvű kezelési rendszer alkalmazása. Ez utóbbi történhet humán, illetve analóg inzulinkészítmények felhasználásával. Humán inzulinkészítményeket elsősorban a klasszikus kezelési formák esetében alkalmaznak. Ez étkezések előtt adagolt gyorshatású, valamint naponta egy-háromszor adott közepes hatású inzulin bejuttatását jelenti. A bázis inzulin céljával adott közepes hatástartamú inzulininjekciók száma I-es, illetve II-es típusú cukorbetegségben eltérhet, sőt a közel normoglikémiás állapot elérhetőségének és fenntarthatóságának függvényében I-es típusú cukorbetegek esetében is napi egy és három között változhat. Az analóg inzulinok bejuttatásán alapuló intenzív inzulinkezelési rendszerekben a főétkezések előtt ultragyors hatású inzulinanalógokat alkalmazunk, bázisinzulinként napi egy vagy két hosszú hatású analóg inzulinnal kiegészítve.