A szakorvosok azt tapasztalják, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban fordulnak hozzájuk kellemetlen izzadási panaszokkal. A tünet maga általában összetett jellegű, gyakran alkati adottságokkal, időnként a háttérben fennálló hormonális (pajzsmirigy- vagy mellékvesekéreg-) problémával és nagyfokú pszichés szorongással társul. Emiatt kezelésében is jó, ha együttműködik a belgyógyász, esetleg a bőrgyógyász és a pszichiáter, pszichológus is.
Első lépésként feltétlenül annak kell utánajárni, hogy egy esetleges hormonális elváltozás része-e a problémának. Ha igen, akkor ennek rendezése a belgyógyász feladata.
A bőrgyógyász elsősorban lokális izzadásgátlókkal segíthet, valamint olyan készítményekkel, melyek csökkentik a fokozott kiválasztást. Erről azonban tudni kell, hogy igazából csak tüneti segítség, csökkentheti az izzadást, de az alapproblémát nem oldja meg, az alapprobléma ugyanis a legtöbb esetben a szorongás. Ugyanakkor az emiatt jelentkező izzadásos tünet vált ki másodlagosan olyan fokú pluszszorongást, amely aztán meghatványozza magát az izzadást is. (A tünettől való félelem: mit szólnak, mit gondolnak mások, ha észreveszik.)
A pszichiáter abban tud segíteni, hogy az alapszorongást, illetve a plusz-, a másodlagosan gerjesztett szorongást oldja. Ez részben pszichoterápiával érhető el - pl. kognitív terápiával -, a tünet fölértékelt jelentőségének "helyreállításával", kiküszöbölve az emiatti másodlagos szorongást. (Pl. ha valaki el tudja fogadni, hogy néha izzad a tenyere, már ez is lényegesen csökkenti a tünet jelentkezésének mértékét.) Ha kideríthető a szorongás forrása, gyakran viselkedésterápiával is csökkenthető a szorongás, és ezáltal maga a tünet is. Pl. szociális helyzetekben való jártasság elsajátítása, az önérvényesítés technikáinak fejlesztése stb.
Szintén eredményes lehet a relaxáció, az autogén tréning, mellyel a páciens önmagát tudja ellazítani, a szorongást oldani.
A szorongás oldásában manapság egyre nagyobb teret nyernek az új, modern szorongáscsökkentő gyógyszerek. Ezek a szorongás biokémiai hátterében levő anyagcserezavart rendezik. Sokan feleslegesen tartanak a gyógyszer szedésétől.
Fontos tudni, hogy a korszerű szorongáscsökkentők nem a hagyományos értelemben vett nyugtatók. Nem tompítják a gondolkodást, és nincs álmosságot okozó mellékhatásuk.
A hosszú ideig fennálló, a szorongás következtében kialakult, megváltozott anyagcsere-működésnek, ha nem rendezik, súlyos következményei lehetnek. IX. évf. / 5. szám
