Egy új tanulmány szerint a rendszeres gyaloglás csökkenti az úgynevezett metabolikus szindróma kialakulásának kockázatát, ami szív- és érrendszeri betegségekhez, valamint cukorbetegséghez vezethet. Bár a kutatás nem bizonyítja azt, hogy ha többet gyalogolunk egészségesebbé is válunk, talált összefüggést a gyaloglás és a jobb egészségi állapot között, és az eredmények azt sugallják, hogy "nem is kell ehhez maratoni futónak lennünk" - így nyugtat meg a tanulmány egyik szerzője, Peter T. Katzmarzyk, aki az Egyesült Államokban található baton rouge-i Pennington Biomedical Research Center professzora. "Egyszerűen csak be kell iktatni egy kis mozgást a napirendünkbe" - teszi hozzá Katzmarzyk.
A tanulmány az American Journal of Preventive Medicine májusi számában jelent meg. A kutatás során azt vizsgálták, hogy milyen hatással van a testmozgás a metabolikus szindrómára, ami az Egyesült Államok minden harmadik lakosát érinti. Metabolikus szindrómáról akkor beszélünk, ha a következő kockázati tényezőkből több együttesen van jelen: elhízás, magas vérnyomás, a "jó" HDL-koleszterin alacsony szintje, inzulinrezisztencia, magas vércukorszint és kóros vérzsír-összetétel.
E tényezők jelenléte egyfajta riasztóberendezésként szolgálhatnak: "akinél kettő, három, vagy négy kockázati tényező együttes van jelen, annál sokkal nagyobb eséllyel alakul ki szív- és érrendszeri betegség" - magyarázza a professzor.
A szerzők egy olyan 2005-2006-os tanulmány adatait vizsgálták, amely során 1446 felnőtt (az átlagéletkor 47,5 év volt) napirendjét kisérték figyelemmel. A résztvevők olyan lépésszámlálót viseltek, amely segítségével a kutatók nyomon követhették, hogy pontosan hány lépést tettek meg egy nap alatt. Ez alapján három csoportba osztották őket: a "passzívak" (akik 5000-nél kevesebb lépést tettek meg naponta), "kicsit - eléggé aktívak" (5000-től 9999 lépésig), és az "aktív - nagyon aktívak" (10 ezer lépés felett) csoportjába.
A kutatók azt találták, hogy a legkevesebbet gyalogolók közel 56 százalékánál diagnosztizáltak metabolikus szindrómát, míg a legtöbbet gyalogolóknál ez az arány csak 13 százalék volt. Összesen a résztvevők egyharmadának volt metabolikus szindrómája. Kiderült továbbá, hogy azoknak, akik egy keveset ugyan, de gyalogoltak, azoknak nagyobb esélyük volt a szindróma elkerülésére, mint azoknak, aki egyáltalán nem tették. A "kicsit - eléggé aktívak" csoportjának 40 százalékkal kisebb esélye volt a kockázati tényezők kialakulására, mint a "passzívaknak". Az "aktív - nagyon aktív" csoportnak már 72 százalékkal volt kevesebb az esélye erre.
Minden újabb 1000 lépés 8-13 százalékkal csökkenti a túlsúly, a "jó" HDL-koleszterin lecsökkenése vagy a magas vérzsírszint esélyét. "Akik a legtöbbet gyalogoltak, azoknál szinte alig tapasztaltunk kockázati tényező meglétét" - jegyzi meg Katzmarzyk. "Nem az lényeg, hogy valami óriási eredményt érjünk el. A kevés is jobb a semminél, a kicsit több meg még jobb" - teszi hozzá.
A tanulmány nem bizonyította az ok-okozat kapcsolatot a gyaloglás és a metabolikus szindróma esélyének csökkenése között, mivel más tényezők hatását is figyelembe kell venni. Például azt, hogy akinek ilyen szindrómája van, az lehet, hogy éppen ezért nem elég aktív. David R. Bassett Jr. professzor szerint, aki a Tennessee-i Egyetemen mozgásgyakorlatok vizsgálatával foglalkozik, a mostani tanulmány azért jelentős, mert a korábbi kutatásokhoz képest egyértelműen kimondja a kapcsolatot a megtett lépések és a metabolikus szindróma között.
"A gyaloglás életbe vágón fontos ahhoz, hogy megőrizzük egészségünket. A szerzők itt minden megtett lépést számoltak, nemcsak a gyors, sport keretében végzett futást. Egy egyszerű, lassú séta is jót tesz az egészségünknek" - állítja Bassett.
Videó: HáziPatika.com
