A séta előnyei már jó ideje ismertnek számítanak, de nem mindenki van meggyőződve e mozgásforma jelentőségéről, illetve arról, hogy pontosan milyen szerepet tölt be az egészséges életmódban.
„Bizonyos emberek számára egyértelműen lehet edzés, mások számára viszont nem. Nagyban függ attól, hogy hol tartasz a saját utadon a testmozgás terén. A sétának mint tevékenységnek nincs hátránya, de nem mindenkinek számít edzésnek” – mondta Ebenezer Samuel, a Men's Health fitneszigazgatója. A portál ezért szakembereket kérdezett arról, hogy mikor tekinthető a séta testmozgásnak, és mikor nem.
Mi számít egyáltalán edzésnek?
Ahhoz, hogy megértsük, a séta edzésnek minősül-e, először azt kell tisztáznunk, mi az edzés. Samuel szerint a testmozgás és az aktivitás nem ugyanaz. „Aktivitás minden olyan mozgás, amit végzünk” – nyilatkozta. „Az edzés viszont olyan aktivitás, amely a szervezet valamely rendszerét terheli annak érdekében, hogy alkalmazkodást váltson ki.”
Ezek az alkalmazkodások általában izomépítést, erőnövekedést vagy az állóképesség javulását szolgálják, vagyis a fitneszcéljainkat. Nem minden cél eléréséhez elegendő azonban a séta, ahogyan azt a következő szakértők is elmagyarázzák.
Edzésnek számít a séta?
Domenic Angelino személyi edző szerinte a séta akár egy teljes edzésprogram alapját is képezheti, ha megfelelően végzik. „A döntő tényező az, hogy tudatosan és strukturáltan történik-e. A fizikai aktivitás gyakorlatilag minden olyan mozgás, amely kalóriaégetéssel jár. Ez eleve megtörténik, amikor mozogsz, hiszen a testednek regenerálnia kell azokat az izmokat, amelyek a mozgást végzik” – mondta.
Angelino szerint a séta egyik legfontosabb előnye, hogy javítja a szív vérpumpáló képességét. Ezt részben a verőtérfogat mutatja meg, vagyis az a vérmennyiség, amelyet a bal kamra egy összehúzódás során a dolgozó szövetekhez juttat. „Javítható a szív egészsége és az a képessége, hogy megbirkózzon a rá nehezedő terheléssel” – mondta. „Már nagyon rövid, alacsony intenzitású mozgás is csökkentheti a halálozás és a szívbetegségek kockázatát.”
Minden edzés mozgás, de nem minden mozgás edzés
Pat Davidson mozgásfiziológus és erőnléti edző röviden foglalja össze álláspontját: minden edzés mozgás, de nem minden mozgás edzés.
„A mozgás akkor válik edzéssé, ha tervezett, tudatos, programozott, fejleszthető, és egy meghatározott cél elérését szolgálja” – nyilatkozta a portálnak. Ha valaki például azért sétál, hogy elérje a buszt vagy lenyírja a füvet, az nem számít edzésnek, mert nincs megtervezve, és nem épül fokozatos fejlődésre.
Éppen ezért kérdéses, hogy a séta mennyire tekinthető „edzésnek” a magas edzettségi szinten lévők számára. Davidson szerint alacsony intenzitása miatt nem biztos, hogy elegendő kardióterhelést jelent egy sportos embernek. Egy laza séta legfeljebb az úgynevezett első pulzuszónába emelheti a pulzust, ami a maximális pulzusszám körülbelül 50-60 százalékának felel meg, ha egyáltalán eléri ezt a szintet. Ez egyeseknél még a bemelegítés vagy levezetés intenzitását sem közelíti meg.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes sétálni. Davidson szerint mindenki számára hasznos a napi séta, függetlenül az edzettségi szintjétől, a többi egészségügyi előnye miatt. „A napi lépésszám egy bizonyos küszöbértékének elérése, nagyjából napi 8000 lépés, statisztikailag jelentős összefüggést mutat az alacsonyabb halálozási kockázattal és a betegségek ritkább előfordulásával” – mondta. „Nagyon kevés olyan beavatkozás létezik, amely ennyire széles körű egészségügyi előnyökkel járna, mint a rendszeres napi séta.”
„A séta akkor válik edzéssé, amikor tudatosan végezzük” – nyilatkozta Mario Mejia gyógytornász. Ha valaki egy konkrét tervvel indul el sétálni, jó eséllyel változtatni fogja az intenzitást az út során. Ha pedig ezt tudatosan követi és figyeli, egy kellemes séta könnyen pulzusemelő edzéssé válhat.
Mejia rendszeresen dolgozik sérülésből felépülő páciensekkel. Tapasztalatai szerint a séta mint kardiómozgás különösen azok számára előnyös, akik alacsonyabb edzettségi szinten állnak. Azok a férfiak például, akik heti öt-hat alkalommal járnak edzőterembe, valószínűleg kevés plusz előnyt tapasztalnak napi 7000 lépésből.
„Élettani szempontból nagyobb a vitálkapacitásuk” – mondja. „A kevésbé edzett emberek általában kevesebb oxigént tudnak eljuttatni az izmokhoz, így sokkal gyorsabban elfáradnak, mint azok, akik már hozzászoktak egy olyan alapvető tevékenységhez, mint a séta.”
Az életkor szintén szerepet játszhat abban, hogy a séta megfelelő edzésformának számít-e. Mejia idősebb pácienseinek gyakran ajánlja a sétát, mivel segíthet csökkenteni a szívbetegségek kockázatát.
Az idősebb felnőtteknél az izomzat természetes módon változik az évek során, és ezek a változások még jelentősebbek lehetnek inaktivitás esetén. Ilyen helyzetekben Mejia a sétát ajánlja, mert kiegyensúlyozott módon javítja az egyensúlyt és az aerob állóképességet anélkül, hogy túlterhelné a szervezetet.
Szerinte a séta legalább egyfajta belépőként szolgálhat a rendszeres mozgáshoz. „A séta rendkívül könnyen elérhető és költséghatékony tevékenység, ezért kiváló kiindulópont azok számára, akik szeretnének elkezdeni mozogni” – mondja. „Szerintem az intenzitás a legfontosabb tényező, ami elválasztja egymástól a kettőt” – mondja Kyle Sanchez gyógytornász.
Sanchez nagyon különböző edzettségi szintű embereket edz, és gyakran arra ösztönzi a rendszeresen sétáló klienseit, hogy próbáljanak ki különböző sétaprogramokat, például intenzitás- vagy emelkedőalapú kihívásokat. Ezek új alkalmazkodásra késztethetik az izmokat. „Ha van egy konkrét célod, és a megfelelő intenzitáson dolgozol, ez lesz a különbség aközött, hogy hazasétálsz a boltból, vagy tudatos testmozgást végzel.”