Feltaláltak egy új kísérleti technikát, amely kis energiájú fénnyel ingerli a szívizom sejtjeit, így segítve a pacemakerrel élők mindennapjait - olvasható a kísérleten dolgozó nemzetközi kutatócsoport közleménye a Circulation: Arrhythmia & Electrophysiology folyóiratban.
Szívbetegek millióinak életét menti meg a szívritmus-szabályozó műszer, a világszerte ismert és használt pacemaker. A ma már kis pogácsa méretű eszköz a mellkas bőre alá operálva azonnal bekapcsol, és elektromos ingerléssel működteti annak a szívét, akinek az veszélyes ideig kihagyna vagy megállna.
Újabb formájában a hirtelen szívhalált legtöbbször okozó ritmuszavar indulásakor kapcsol be, és áramütéssel megszünteti az életveszélyes rohamot, mint a defibrillátorok. A testbe operált elektromos vezeték azonban eltörhet, bizonyos idő után az elektromos telep kimerül, erős mágneses hatás pedig működési zavart okozhat.
Emilia Entscheva és munkacsoportja optogenetikával foglalkozik. Ez az új tudomány fényre érzékeny fehérjéket előállításával foglalkozik, így az ingerlésre alkalmas sejtek működését a távolból, érintés nélkül elvégezhetik.
Évekkel ezelőtt fölfedezték, hogy bizonyos agysejteket fénnyel ingerelni lehet, ha ezeket genetikai úton átalakították és ezáltal fényre érzékeny fehérjével kapcsolták össze. Az új tanulmányban a fényre érzékeny fehérjét kísérleti állatok szívizomsejtjeihez kötötték, így ezeket fénnyel tudták összehúzódásra késztetni.
Az új technika tehát abból áll, hogy a különleges szívsejtek fényre érzékennyé válnak. Az ember saját csontvelőből vagy bőrből származó sejtjei szövettenyésztés után lesznek fényre érzékenyek, így a saját immunrendszer sem érzékeli ezeket idegen szervezetből származónak. Ez a szövet sokkal kisebb fényenergiát igényel, mint bármilyen eddig ismert elektromos eszköz: a számítások szerint az ilyen pacemaker saját elektromos telepe öt év helyett ötven esztendeig működtetheti a műszert.
