Klárának nagyjából 10 éve volt egy komoly balesete, koponyasérülést szenvedett, több hónapot töltött kórházban. Lassan erősödött csak vissza, majdnem fél évig nagyon sovány volt. Ezzel párhuzamosan a menstruációja is elmaradt, emiatt nőgyógyászhoz, majd endokrinológushoz ment, ahol a kivizsgálás után - a vércukorszintjét és az inzulinját nézték - azt mondták neki: inzulinrezisztens . Átküldték az osztály dietetikusához, aki a kezébe nyomott egy papírt, pár mondatban pedig elmondta neki szóban is, miként kellene táplálkoznia.
"Elkezdtem utánanézni, mi is az az inzulinrezisztencia, a helyzetet pedig nem értettem, mert nálam semmi olyan tünet nem jelentkezett, ami erre a problémára jellemző. Ráadásul jól táplálkoztam, nem ettem cukros ételeket, mindig figyeltem arra, hogy sok zöldséget fogyasszak. Pár hónappal a diagnózis után a menstruációm is rendeződött, lassan visszanyertem a régi súlyomat. Viszont a félelem még bennem volt, hiszen papírom volt róla: inzulinrezisztens vagyok, nagy eséllyel pedig cukorbeteg is leszek" - emlékszik vissza interjúalanyunk.
A nagy rácsodálkozás
Pár évvel később elment egy szűrővizsgálatra, amit altatásban végeztek, így előtte az aneszteziológus kifaggatta, megkérdezte, van-e valamilyen betegsége, szed-e bármilyen gyógyszert. Amikor említette, hogy inzulinrezisztens, az altatóorvos csak elmosolyodott, és visszakérdezett: ez biztos? Klára zavarba jött, majd elmesélte a történetét, az aneszteziológus pedig azt tanácsolta neki: vizsgáltassa ki magát újra, mert neki ez a diagnózis gyanús.
Így is tett, elment egy endokrinológushoz, elvitte neki a korábbi leleteit, papírjait is. Megismételték a vizsgálatot, az orvos pedig csodálkozva nézte a friss leleteket: az eredmények alapján szó sem volt inzulinrezisztenciáról, és ugyan a korábbi eredmények nem voltak tökéletesek, azok alapján sem lehetett volna felállítani a diagnózist. Nem fogalmazott meg konkrétumot, de finoman jelezte: az inzulinrezisztencia korábban orvosi körökben is okozott félreértéseket, nem mindenhol voltak ugyanolyan felkészültek az orvosok.
Becsapós számadat
A tíz évvel ezelőtti félreértés oka az lehetett, hogy az IR kialakulását hiperinzulinémia előzi meg, amelynél az inzulint a hasnyálmirigy fokozottabban termeli. Ekkor az inzulin még vissza tudja állítani a vércukorszintet, sőt paradox módon lejjebb is viheti. Megesik például, hogy az éhgyomri vércukorszint kifejezetten alacsony a sok inzulin miatt. Viszont pusztán az alacsony vércukorszint nem jelent egyből hiperinzulinémiát, inzulinrezisztenciát pedig pláne nem.
Például akik nagyon vékonyak és emiatt kevesebb glikogént raktároz a szervezetük, azoknak néhány órás éhezés után hamar leeshet a vércukorszintjük. Ez amiatt történik, mert a gyorsan felhasználható szénhidrátok az izmokban raktározódnak, így számít azok mennyisége, glikogénnel való feltöltöttsége is. Ha ez nem megfelelő, akkor a szervezet nagyon hamar kivonja a vérben lévő cukrot, ami miatt alacsonny lesz a vércukorszint, viszont ez nem jelent inzulinrezisztenciát. Persze a helyzet nem mondható jónak még így sem, így orvossal és dietetikussal ilyenkor is konzultálni kell, ki kell deríteni a probléma okát. Interjúalanyunknál nagy eséllyel az állt a háttérben, hogy a kórházban eltöltött idő alatt sokat veszített izmaiból, szervezete nagyon legyengült, az őt vizsgáló orvos viszont ezt figyelmen kívül hagyta, és csak a gyanús cukorértéket nézte, illetve a kimaradó menstruációt.
Ok vagy okozat?
A legtöbb félreértés persze nem a Kláráéhoz hasonló esetek kapcsán történik, hanem olyankor, amikor valaki a túlsúly mögött sejt inzulinrezisztenciát - okkal vagy ok nélkül. Igazán nagy gond akkor van, ha ilyen esetben valaki késlekedik a testsúly rendezésével, olyankor ugyanis ténylegesen szembetalálhatja magát az IR diagnózisával, és annak minden egyéb tünetével. Ilyenkor csak a gyógyszer nem hoz javulást. Hiába növeljük az izom- és zsírsejtek inzulinérzékenységét gyógyszerekkel, pusztán attól nem fogunk fogyni.
"A testtömeg-index csak megfelelő diéta és testmozgás segítségével kerülhet normál tartományba. Ez általánosságban 160 gramm szénhidrátot jelent, illetve azt, hogy reggelinél és vacsoránál csak lassú felszívódású szénhidrát kerül az asztalra. A pontos étrendet mindig dietetikus segítségével kell egyénre szabni. A rendszeres testmozgás szintén fontos, annak egyedül a jellege változhat a testtömegtől és az ízületek állapotától függően. Ha a súly rendeződött, a gyógyszeres kezelést általában el is lehet hagyni: az ilyen terápia inzulinrezisztenciánál csak átmeneti, jellemzően nem tart tovább 6-12 hónapnál" - mondja dr. Koppány Viktória belgyógyász, endokrinológus szakorvos.
Tilos a szemellenző
Ha egy év után sincs javulás, érdemes elgondolkodni azon, hogy nem kezeltük-e lazábban a diétát, vagy nem hanyagoltuk-e el a testmozgást. De azt is számba kell venni, hogy az inzulinrezisztencia mellett egyéb probléma is fennállhat. Emiatt van az is, hogy miután az IR diagnózist felállítják - ez első lépésben éhgyomri vércukor- és inzulinszint-méréssel történik, majd ezt követően terhelésessel -, egyéb vizsgálatokat is elvégeznek. "Ilyenkor nézni szoktuk a koleszterin- és triglicerid szinteket, a D-vitamint, a húgysavat, a pajzsmirigyhormonokat, egyebek mellett szükség lehet nőgyógyászati vizsgálatokra is. Ez azért fontos, mert az IR más betegséghez kapcsolódva is kialakulhat. Társulhat például PCOS-hez, gluténérzékenységhez, laktózérzékenységhez, mellékvese-betegségekhez, pajzsmirigybetegségekhez is" - sorolja a lehetőségeket dr. Koppány Viktória.
Az esetleges társbetegségek feltérképezése mellett át kell tekinteni a szedett gyógyszereket is. Ez azért fontos, mert az IR hátterében szteroidkezelés vagy immunrendszert befolyásoló gyógyszerek is állhatnak, fiatal lányoknál pedig fogamzásgátlók is emelhetik a vércukor- és az inzulinszintet. Ilyenkor ha a kezelést abbahagyják, maguktól is rendeződhetnek ezek a szintek. Fontos, hogy a betegség hátterében álló okokat mihamarabb feltárják - és ha lehet, meg is szüntessék -, ilyenkor ugyanis a folyamat visszafordítható, a cukorbetegség kialakulása pedig megelőzhető lehet.
