A gerincsérült betegek között magasabb a szívbetegség kialakulásának kockázata - hangzott el a Kanadai Szív- és Érrendszeri Kongresszuson. Rianne Ravensbergen és a Simon Fraser Egyetem munkatársai megállapították, hogy a vegetatív funkciókat szabályozó idegrendszer sérülése jelzi a szívbetegség megnövekedett kockázatát. A gerincsérültek között a leggyakoribb egészségügyi probléma és halálok a szívbetegség.
Az autonóm idegrendszer akaratunktól függetlenül szabályozza a vegetatív funkciókat, például a húgyhólyag, a bélrendszer, a máj, a szív, és a vérerek aktivitását. Gerincsérülés során az autonóm idegrostok is sérülhetnek, ami széleskörű rendellenességeket okoz a vegetatív működésben, ily módon a szív és az erek szabályozásában. A rendszeres testmozgás védőhatást jelent ezen betegségcsoporttal szemben, azonban a megemelkedett kockázat a tanulmány szerint még az aktív életet élő gerincsérültek esetén is fennáll.
A 20 gerincsérültre kiterjedő vizsgálat során Ravensbergenék elemezték, hogy a szervezet mennyire képes kontrollálni egyes funkciókat, valamint ennek függvényében próbálták meghatározni a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, melynek alakulását olyan paraméterek is befolyásolják, mint a testtömeg-index (BMI), a test zsírtartalma, és zsíreloszlása, illetve a glukóztolerancia mértéke. A gerincsérültek általában rosszabbul reagáltak a cukorterhelésre, ugyanakkor emelkedett volt a szervezet zsírtartalma, ez pedig főként a magas kockázatot jelentő hasi tájékon volt jelentős.
Az alanyok további két alcsoportra osztották: az egyikben sérült volt az autonóm szabályozási folyamat, míg a másikban megtartott. Mindkét csoportnál magasabb koleszterinszintet mértek, azonban a cukoranyagcsere tekintetében csak az első csoport mutatott rendellenességet, olyannyira, hogy az már kimerítette a cukorbetegséget közvetlenül megelőző állapotot - vagyis megnövekedett a szívbetegség kockázata.
A vizsgálat felveti, hogy a felépülési időszakot követően az autonóm szabályozás tekintetében szűrni kellene a gerincsérült betegeket - a jelenlegi módszerek csak a mozgási, és érzékelési zavarokra terjednek ki.
