A pajzsmirigybetegség főként nők körében gyakori. Bármilyen életkorban előfordulhat, de a hormonális hatások miatt szülés után és a klimax idején kifejezetten jellemző lehet. A diagnózisban nyújthat segítséget az a lehetőség, melyről prof. Balázs Csaba endokrinológus, a Budai Endokrinközpont orvosa foglalta össze a legfőbb tudnivalókat.
Innen lehet sejteni, hogy a pajzsmiriggyel van gond
A szerv alulműködése esetén jellegzetes az anyagcsere lelassulása. Emiatt hízás, székrekedés, álmosság, depresszió és fázékonyság jelentkezhet. A túlműködő pajzsmirigy a beteg szervezetét is "túlpörgeti", a fokozott anyagcsere miatt fogyás, szapora szívverés, idegesség, remegés, hasmenés, izzadékonyság, álmatlanság jellemző. Menstruációs zavarok mindkét esetben kialakulhatnak.
A pajzsmirigybetegség kivizsgálása
A diagnózishoz szükség van vér- és fizikális vizsgálatra, a nyaki terület tapintásos vizsgálatára és a pajzsmirigyre vonatkozó paraméterek ellenőrzésére. Készülhet ultrahang is, aminek segítségével a még nem tapintható, kisebb pajzsmirigygöböket is ki lehet mutatni. Annak meghatározásában, hogy a göb jó- vagy rosszindulatú-e, egy új vizsgálati lehetőség is rendelkezésre áll, a termográfia. A hőkamerás vizsgálattal készült felvétel azt is megmutatja, hogy pajzsmirigy alul- vagy túlműködés okozza-e a panaszokat.
Ezt mutatja a termográfia
A hőkamerás vizsgálat során egy képet rögzít az orvos a nyak területéről. A felvételen eltérő szín jelzi a hidegebb és melegebb részeket. Prof. Balázs Csaba elmondta, hogy túlműködés esetén a kontrollcsoporthoz képest magasabb, 37,1-37,5 Celsius-fok, míg alulműködés esetén alacsonyabb, 34,6-34,9 Celsius-fok körüli átlagos hőmérséklet mérhető. A termográfia a pajzsmirigygöbök diagnózisában is hasznos segítség, mivel a felvételen megállapítható, hogy a jóindulatú göb területén mérhető hőmérséklet nem tér el a többi területtől. A rosszindulatú göbök ugyanis magasabb hőmérsékletet mutatnak.
A szakember azonban hangsúlyozza, hogy a termográfia értékes információkat nyújt, de csak az egyéb vizsgálatok eredményével és a beteg tüneteivel összevetve alkalmazható, önmagában semmiképp sem elegendő a pajzsmirigybetegség diagnózisához.
