„A CKM-szindróma az egészséget érintő olyan rendellenesség, amely a szív- és vesebetegség, a cukorbetegség és az elhízás egymással összefüggő kóros változásaiból eredően az egészség megromlásához vezet” – ismertette a vizsgálat eredményeit bemutató keddi sajtóeseményen Prof. Dr. Jermendy György címzetes egyetemi tanár, az orvostudomány doktora (MTA), a Budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet III. Belgyógyászati Osztály főorvosa. Maga az elnevezés, a CKM mozaikszó is a fenti definíciót tükrözi, amely a kardiovaszkuláris-renális-metabolikus szindróma kifejezést foglalja magában. Az említett hazai kutatás is megerősíti, hogy e betegségcsoportok szorosan összefüggnek egymással, amit az érintett betegek kezelése során is fontos figyelembe venni.
CKM-szindróma: helytelen életmóddal kezdődik
Magyarországon a felnőtt lakosság körében gyakori az olyan anyagcsere-betegségek előfordulása, mint a cukorbetegség és az elhízás. Ezek a kóros állapotok a társadalomra és az egészségügyi rendszerre is jelentős terhet rovó szív- és érrendszeri, valamint vesebetegségek fő kockázati tényezői. A nemrég befejezett, országos szintű, 11 éves utánkövetéses vizsgálat új megvilágításba helyezi a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések és a krónikus vesebetegségek előfordulásáról és összefüggéseiről alkotott képünket. Az adatok megerősítik, hogy nem különálló, hanem egymással szorosan összefüggő kóros állapotokról van szó.
„Kutatásunk elvi keretét az Amerikai Szívgyógyászati Társaság által a közelmúltban meghatározott CKM-szindróma jelentette. A szindróma leírása rávilágít arra, hogy az elhízás, magas vérnyomás, anyagcsere-betegségek, mint a hiperlipidémia, inzulinrezisztencia, 2-es típusú cukorbetegség, érelmeszesedés, koszorúér-betegség, perifériás érbetegség, szívinfarktus, stroke, nem alkoholos eredetű zsírmáj, krónikus vesebetegség ugyanannak a kórfolyamatnak a különböző állomásai. Ezt a megállapítást a mi kutatásunk adatai is alátámasztják. A kórfolyamat kiváltója pedig az egészségtelen életmód: dohányzás, mozgásszegénység, energia- és szénhidrátdús táplálkozás, alváshiány, stressz” – húzta alá Dr. Vokó Zoltán egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központjának igazgatója.
A Novo Nordisk Magyarország által támogatott, országos, retrospektív vizsgálat során a szakértők a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisában elérhető, anonim adatok felhasználásával azon páciensek egészségi állapotát és betegségük progresszióját vizsgálták, akiknek 2013. január 1-én már fennálló diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegségük, valamilyen szív- és érrendszeri megbetegedésük vagy vesebetegségük volt. A kutatás 11 éves utánkövetéssel elemezte a betegségek előfordulását, a társbetegségek kialakulását és az érintett páciensek hosszú távú túlélését.
„A hazai felnőtt, húszévesnél idősebb lakosság körében végzett klinikai-epidemiológiai jellegű adatbázis-elemzésünk a vizsgálatban szereplő egyének nagy száma, a követés tartama és a kardiovaszkuláris, renális (vese) és metabolikus betegség (2-es típusú diabétesz) önálló és együttes előfordulásának vizsgálatával emelkedik ki a hasonló jellegű tanulmányok sorából. Az eredmények alátámasztják azt a koncepciót, amely szerint a kardiovaszkuláris, renális és metabolikus betegségek jellemző módon nem önállóan, hanem különböző kombinációkban, de együtt fordulhatnak elő, s erre a tényre nemcsak a diagnózis és a terápia során, hanem már a megelőzés során is gondolnunk kell” – hangsúlyozta Prof. Dr. Jermendy György.
A cukorbetegek ötöde idővel szívbeteggé is válik
A kutatásba bevont 1,05 millió fő 13,4 százalékát – megközelítően minden nyolcadik magyar felnőttet – érintette a vizsgált időszak kezdetén a három vizsgált betegség valamelyike. 7,8 százalékukat 2-es típusú cukorbetegséggel, 7,7 százalékukat szív- és érrendszeri betegséggel diagnosztizálták, míg a krónikus vesebetegség mindössze 0,7 százalékuknál szerepelt a nyilvántartásban. Ez utóbbi adat azért meglepő, mivel nemzetközi és hazai becslések szerint a krónikus vesebetegség valós előfordulása 10-15 százalék körül lehet. Az eltérés oka további vizsgálatot igényel, azonban arra utal, hogy Magyarországon a krónikus vesebetegség aluldiagnosztizált, illetve az orvosi nyilvántartásokban ritkán használt.
A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása, hogy a CKM-szindróma progresszív jellegű megbetegedés. A kutatás kezdetén csak egy betegségben szenvedő páciensek jelentős részénél ugyanis a vizsgálati időszak alatt megjelentek társbetegségek is. Például a cukorbetegek 18,8 százalékánál alakult ki szív- és érrendszeri megbetegedés, míg a kezdetben szív- és érrendszeri megbetegedéssel diagnosztizáltak 8,6 százalékánál alakult ki cukorbetegség. A krónikus vesebetegek 13,4 százalékánál alakult ki szívbetegség és 4 százalékuknál cukorbetegség. Összességében a betegek több mint 60 százalékánál alakult ki újonnan valamely vizsgált krónikus betegség.
Az egyes megbetegedések 11 éves időszak alatt mért túlélési kilátásai meglehetősen kedvezőtlennek bizonyultak. A megfigyelési időszak elején egyedül 2-es típusú cukorbetegséggel élőknél 54,2 százalék volt; a kizárólag szív- és érrendszeri betegséggel gondozottaknál 53,8 százalék; míg a csak krónikus vesebetegséggel diagnosztizáltaknál 44,3 százalék volt. Azon pácienseknél viszont, akiknél már a megfigyelés kezdetekor együttesen állt fenn a 2-es típusú cukorbetegség, plusz valamilyen szív- és érrendszeri betegség és krónikus vesebetegség is, a medián túlélés mindössze 5 év volt – a vizsgált 11 éves időszak végére csupán 21 százalékuk maradt életben. Az egészségi állapotra gyakorolt hatásai mellett a CKM-szindróma gazdasági vonzata is jelentős lehet, ugyanis a vizsgált krónikus betegségek a munkaerőpiacon is aktív, 50-59 éves korosztályt is jelentős arányban érintik.
„Annak érdekében, hogy még alaposabban megismerjük a CKM-szindrómát, és felmérjük, hogy a társadalmi-gazdasági tényezők, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és a regionális egészségügyi stratégiák milyen hatással vannak a kimenetelére, további vizsgálatokra van szükség. Azonban a most bemutatott eredmények is segíthetnek a kórkép felismerésének és kezelésének újragondolásában, a prevenciós programok, diagnosztikai és terápiás módszerek hatékonyságának növelésében” – összegezte a kutatás jelentőségét Dr. Kiss Loretta Zsuzsa, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika adjunktusa.
