Így zajlik a biopszia: íme a legfőbb típusai és kockázatai

A biopszia egy orvosi eljárás, amelynek során sejteket, szöveteket vagy folyadékot nyernek ki a szervezetből. A szövettani mintákat patológus elemzi mikroszkóp alatt, kóros elváltozások, például daganatok, gyulladásos folyamatok, fertőzések vagy autoimmun kórképek jeleit keresve. A beavatkozás különösen azért fontos, mert lehetővé teszi az orvosok számára, hogy pontos információk birtokában tervezzék meg a kezelést.

A biopszia típusai

A szövettani mintavételnek többféle típusa létezik, amelyek során a mintavétel különböző módszerekkel történik. Az alábbiakban a Clevelandi Klinika gyűjtése alapján mutatjuk be az egyes biopsziatípusokat.

• Vékonytű-biopszia: minimálisan invazív eljárás, amely során egy vékony tűvel sejteket, szöveteket vagy folyadékot nyernek ki egy gyanús elváltozásból. Az így nyert mintát mikroszkópos vizsgálatra küldik. Különösen hasznos nyaki, pajzsmirigy-, emlő- és nyirokcsomó-elváltozások esetén. A beavatkozás gyors, helyi érzéstelenítés mellett végezhető, és gyakran elkerülhetővé teszi a nagyobb műtéteket. Azonban előfordulhat, hogy a minta nem tartalmaz elegendő szövetet a pontos diagnózishoz.
• Vastagtű-biopszia: vastagabb tű segítségével szövethengert nyernek ki a szövetekből, amely részletesebb információt ad a sejtek szerkezetéről, mint a vékonytű-biopszia. Gyakran alkalmazzák emlő-, prosztata-, máj- és vesetumorok esetén. A beavatkozás helyi érzéstelenítés mellett történik.
• Endoszkópos biopszia: egy vékony csövet (endoszkópot) vezetnek be a test üregeibe, hogy közvetlenül vizsgálják meg az érintett területet, és akár egyidejűleg mintát vegyenek belőle. Ezt a módszert alkalmazzák például a gyomor, bél, légcső és hólyag elváltozásainál. Az eljárás során a beteg enyhe nyugtatót kaphat, és a mintavétel általában gyorsan elvégezhető.
• Sebészi biopszia: egy kisebb műtéti beavatkozás keretében is eltávolíthatnak szövetmintát vagy akár a teljes elváltozást. Akkor alkalmazzák, ha más biopsziás eljárások nem adtak elegendő információt, vagy ha az elváltozás nehezen hozzáférhető. A beavatkozás általában helyi érzéstelenítésben történik.
• Shave biopszia: a bőrfelszínről vízszintesen leválasztanak egy vékony réteget, amelyet szövettani vizsgálatra küldenek. Elsősorban bőrelváltozások, például anyajegyek vagy bőrdaganatok esetén alkalmazzák. A beavatkozás gyors, helyi érzéstelenítés mellett végezhető, és általában minimális kockázattal jár.
• Punch biopszia: speciális eszközzel kör alakú mintát nyernek ki a bőrből, ami lehetővé teszi a bőr mélyebb rétegeinek vizsgálatát. Ezt a módszert alkalmazzák bőrbetegségek, például ekcéma, pikkelysömör vagy bőrdaganatok esetén. A beavatkozás gyors, helyi érzéstelenítés mellett végezhető. A mintavétel után a seb általában varrat nélkül is gyógyul.
• Őrszem-nyirokcsomó-biopszia: az eljárás során radioaktív anyagot vagy festéket fecskendeznek be a daganat köré, hogy meghatározzák, melyik nyirokcsomóba áramlanak először rákos sejtek. Elsősorban emlő- és bőrdaganatok esetén alkalmazzák. A beavatkozás minimálisan invazív, és segít meghatározni a daganat terjedését, ami fontos a kezelési terv kialakításához.
• Folyékony biopszia: a vérben vagy más testnedvekben található rákos sejtek, DNS-töredékek vagy egyéb biomarkerek elemzésével állapítják meg a daganat jelenlétét, típusát és genetikai jellemzőit. Különösen hasznos szolid daganatok, például tüdő-, emlő- vagy vastagbélrák esetén. A beavatkozás minimálisan invazív, és lehetővé teszi a daganat korai felismerését és a kezelés nyomon követését.

A biopszia kockázatai: mikor kell orvoshoz fordulni?

Bár a biopszia általában biztonságos, mint minden invazív beavatkozásnak, ennek is vannak kockázatai. A mintavétel után előfordulhat annak helyén fertőzés, vérzés, enyhe fájdalom vagy kisebb hegképződés. Bizonyos típusok, például a tüdőbiopszia során légmell alakulhat ki, ami a tüdő részleges összeesését jelenti. Májbiopszia esetén ritkán vérzés vagy epeszivárgás léphet fel, de csontvelő-biopszia során szintén felléphet vérzés vagy fertőzés. Emellett előfordulhat, hogy a minta nem tartalmaz elegendő szövetet a pontos diagnózishoz, vagy a mintát nem megfelelően kezelik, ami befolyásolhatja az eredményt.

Ezzel együtt a legtöbb esetben csak enyhe fájdalom, kisebb vérzés vagy érzékenység jelentkezik a mintavétel helyén, amely néhány nap alatt általában elmúlik. Mindenképpen forduljunk viszont orvoshoz, ha a seb környékén erős, fokozódó fájdalom, jelentős duzzanat, váladékozás vagy kellemetlen szag jelentkezik, mert ezek a tünetek fertőzésre utalhatnak. Szintén fontos a gyors orvosi konzultáció, ha a vérzés nem áll el, vagy ha láz, hidegrázás alakul ki. Tüdő-, máj- vagy egyéb belső szervi biopsziák után komolyabb szövődmények gyanújával, például légzési nehézség, hasi fájdalom vagy sárgaság esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.