Nem kell félni, nem fog fájni!
- Milyen vizsgálatok várnak egy hölgyre, ha azt mondja a nőgyógyászának vagy az urológusának, hogy vizelet-visszatartási problémái vannak?
- Mindenképpen tisztázni kell, hogy mi a kiváltó ok! Az inkontinencia ugyanis tünet, nem pedig maga a betegség, tehát kell a pontos diagnózis. Ez egy jel arra, hogy valahol a rendszerben probléma van: ennek a megnyilvánulása a vizelet akaratlan elvesztése.
Miután egy elég komoly idegi és izom határoló-, illetve szabályozó komplexumról van szó, itt különböző szinten lehetnek eltérések, problémák.
Ki kell zárni a vizelet fertőződésének a valószínűségét: tehát vizeletvizsgálatra van szükség. Kell nőgyógyászati vizsgálat, azért hogy az esetleges süllyedések, anatómiai elferdülések tisztázva legyenek, de ha a vizeletleletekben egyéb probléma van, például vérvizelés, vagy komolyabb, gennyes, más eredetű gyulladás, akkor felvetődik egy vesemedence-gyulladás, egy vese-karbunkulusnak mondott tályog. Ez esetben a beteget urológushoz küldik.
Az esetleges vérvizelés felveti vesekő, daganat gyanúját is. Ezeket természetesen ki kell zárni. Az alsó és húgyúti rendszert is vizsgálni kell. Ha ezek megvannak, akkor további tisztázásra szorul, hogy vajon a hólyagfal, vagy a medencefenék, illetve húgycső terület érintett-e? Tehát laboratóriumi, kézi- és esetleg ultrahangos vizsgálatokra lesz szükség.
- Ha valaki inkontinenciában szenved, akkor hogyan változik meg a szexuális élete? Gondolom, a nőgyógyásztól ezt szintén meg szokták kérdezni.
- Maga a párkapcsolat is kárát látja ennek a problémának, hiszen egy félig telt hólyag is képes kibuggyanni, és ez aktus közben borzasztóan kellemetlen lehet. Azon kívül a hüvely, főleg a bemenete felázik az állandóan csöpögő vizelettől, és ennek a szaga, irritáltsága, érzékenysége szintén akadályozhatja a szexuális életet.
- Fiatal nők is lehetnek inkontinensek? - Rájuk inkább inkontinens epizódok, átmeneti, alkalmi időszakok jellemzőek. De természetesen igen a válasz: a 30 év fölötti női lakosságnak körülbelül harmada valamilyen szinten érintett.
Ezt ugye Ön sem akarja?
- Milyen következményekkel járhat, hogyha valaki elhanyagolja ezt a betegséget? Ha egyáltalán nem fordul orvoshoz, vagy későn teszi ezt?
- A szervek állapota romolhat. Kialakulhat úgynevezett zsugorhólyag, a vizeletürítő képesség nagyfokú beszűkülése... A gyulladás elérheti nem csak a hólyag belsejét, hanem a felázott hüvelybemenet is mállékonnyá, vérzékennyé, fekélyesen gyulladttá válhat.
És fontos beszélni a társadalmi kirekesztettség-érzésről: a depressziós hangulat akár tartóssá is válhat.
- A nőgyógyászok elég felkészültek ennek az összetett problémának a kezelésére?
- A szakma jellegzetességéből adódóan nekünk ez egy szűkebb betegségterület, az urológusoknál ugyanez nagyobb betegségterületnek számít. Ugyanakkor az urológusok egy kicsit mindig előttünk jártak, ezt be kell valljuk. De azt hiszem, hogy most már az ezzel foglalkozó nőgyógyász szakemberek ugyanolyan jól művelik a területet, vagy bizonyos kórházakban, felszereltségtől és szakembertől függően talán magasabb szinten is, mint egyes urológusok.
Sikertörténetek
- Van-e sikertörténet? Távozott-e már valaki úgy öntől a kezelések után, hogy egészséges életet tud élni? Egyáltalán lehet-e ilyen elérni, hogy valaki visszakapja azt az életminőséget, ami előtte volt?
Sikertörténet lehet az is, hogy ha a szülés után a meggyengült hüvelyfalat intim tornával megerősítjük, és az átmeneti lazulások megszűnnek - ezáltal a vizeletcsepegés a múlté. De egy jól sikerült műtét is megoldási lehetőség, itt is vannak sikertörténetek.
- Mennyire gyakran szüntethető meg véglegesen a probléma?
- Ez nagyban függ az inkontinencia fajtájától.
Leggyakrabban stressz-inkontinenciáról van szó, ez intim tornával, azaz a kismedence fenekének erősítésével korrigálható, esetleg műtéttel nagy fokban. A legmodernebb műtétek 90 százalékos biztonsággal, vagy teljesen, vagy nagy részben javítják az állapotot.
A második leggyakoribb fajtája a késztetéses inkontinencia. Ennek gyógyszeres terápiája kapcsán szintén majdnem teljes életminőségig lehet javítani a betegek állapotát.
Illetve a harmadik leggyakoribb fajta a kevert inkontinencia, amely egy nem elhanyagolt, vagy jól diagnosztizált esetben nagy valószínűséggel gyógyítható.
Van még úgynevezett reflex inkontinencia, vagy túlfolyásos inkontinencia. Ezek idegi sérülés kapcsán léphetnek fel. Sajnos ezeknél inkább csak folyamatos ápolásról lehet szó.
- Mennyi idő elteltével forduljon a nő orvoshoz? Mennyi napnak vagy hétnek kell eltelnie, hogy a nő orvoshoz forduljon? Egy háromnapos elcsöppenésnél például érdemes-e orvoshoz fordulni?
- Pontosan ezt az átmeneti, például szülés utáni, vagy köhögéses állapotot szeretném kiemelni, ilyenkor nem kell kétségbe esni. De hogyha ez évszaktól függetlenül, különböző élethelyzetekben előfordul, akaratlanul, akkor a tanácsot érdemes kérnie egy orvostól.
Maximum pár hetet érdemes várni a dologgal, utána pedig érdemes szakemberhez fordulni. A nem elhanyagolt állapot természetesen nagyobb eséllyel kecsegtet a teljes rehabilitálódásra - ezt jó, ha mindenki észben tartja.
