„Zsírban szegény, rostban gazdag, nagyon egészséges, mégis keveset esszük. Mi az?” – ezzel a találós kérdéssel osztotta meg a padlizsánról szóló figyelemfelhívó posztját az élelmiszeripari trendekkel és kockázatfigyeléssel foglalkozó Rizikometer. Mint írják, a padlizsán – amelyet jellegzetes formája miatt tojásgyümölcsnek is neveznek – eredetileg Dél-Ázsiából származik, ma már azonban világszerte termesztik, főként üvegházakban. Az alábbiakban több érvet is mutatunk e méltatlanul alulbecsült zöldségféle gyakoribb fogyasztása mellett.
Mi van a padlizsánban?
A KalóriaGuru.hu kalkulátora szerint 100 gramm padlizsánban 25 kalória, 1 gramm fehérje, 0,2 gramm zsír, 3,5 gramm szénhidrát és 3 gramm rost található. Ekkora mennyiségű padlizsánnal a napi folsav-, kálium- és mangánszükséglet több mint egytizedét tudod fedezni.
„A benne lévő kálium segíti a folyadékháztartás egyensúlyát, valamint az idegek és az izmok megfelelő működését” – figyelmeztet a Rizikometer. Emellett több mint 90 százaléka víz, folyadék- és rosttartalmának köszönhetően tehát hozzájárulhat a székrekedés és az aranyér megelőzéséhez, illetve kezeléséhez.
Sejtvédő és gyulladáscsökkentő hatása is van
A padlizsán a fentieken túl értékes másodlagos növényi anyagokat tartalmaz. A benne található nasunin például képes semlegesíteni a szabad gyököket, így antioxidánsként védi a sejteket. A zöldségben rejlő klorogénsav pedig gyulladáscsökkentő hatásáról ismert.
A padlizsán emellett „kiválóan beilleszthető a vegán, a gluténmentes, a koleszterintudatos és az alacsony szénhidráttartalmú étrendbe is” – fogalmaztak a posztban. Vásárlásnál azonban ajánlott figyelni arra, hogy a fényes és sima héjú darabokat válasszuk, azok ugyanis már jó eséllyel érettek. Nem árt tudni továbbá, hogy a nagyobb példányok néha kissé kemények, míg a kisebb padlizsánok zsengébb húsúak, ízesebbek és kevesebb bennük a keserűanyag.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Legjobban: