Ismerjünk meg még egy statisztikai adatot: minden ötödik ember szenved rendszeresen székrekedés miatt. Ha ezt, illetve az aranyér megjelenésének gyakoriságát összevetjük, világosan látszik, hogy a szorulásos állapotok és az aranyérbetegség között egyértelmű az ok-okozati összefüggés. A kór kialakulásának azért emellett sok más tényező is állhat a hátterében. A genetikai adottságaink is fontos szerepet játszanak benne, ha például eleve gyengébb kötőszövetekkel rendelkezünk, könnyebben meglazul az aranyeres csomó felfüggesztése. Sokat ront a helyzeten az is, ha munkánkból kifolyólag arra vagyunk kényszerítve, hogy órákon keresztül egy íróasztalnál vagy a volán mögött üljünk. Ettől függetlenül mindkét jelenség esetében döntő az, hogy milyen életmódot folytatunk. Ha nem táplálkozunk egészségesen, nem mozgunk eleget, nem fogyasztunk megfelelő mennyiségű folyadékot, a székrekedés mellé idővel aranyér is társulhat.
Pontosan mit nevezünk székrekedésnek?
A kérdés egyszerűnek tűnik, de a válasz összetett, ugyanis az, hogy mi esik kívül a normális emésztési folyamatok körén, egyénenként eltérő lehet. Sokaknak fel sem tűnik ugyanis, ha nem mennek toalettre minden egyes nap, másokat viszont a kényelmetlenség érzésével tölt el. A szakemberek által megadott számok is széles skálán mozognak: szerintük ugyanis az is rendben van, amikor naponta háromszor távoznak a szervezetünkből a salakanyagok, de az is, amikor csak háromszor egy héten. Ha azonban még ennél is ritkább a székletürítés, érdemes utánajárni, nincs-e valami baj.
Hogyan ismerhető fel az aranyér?
Ha már duzzanat, csomó vagy valamiféle kitüremkedés jelenik meg a végbél környékén, egyértelmű, hogy aranyérbetegségről van szó, a tünetek azonban nem mindig ennyire könnyen értelmezhetőek. A leggyakoribb ugyanis inkább az, hogy székelés közben a beteg erős fájdalmat érez, ami lehet tompa, és akár nyilalló is. Ez az érzet később is megmaradhat, zavaró lehet már ülő és akár álló testhelyzetben is. Intő jel, ha erős viszketést tapasztalunk a végbéltájékon, és az is, ha a távozó széklet nyálkás, véres. De betegek lehetünk akkor is, ha egyáltalán nincs, vagy csak alig van panaszunk.
Az úgynevezett belső aranyér ugyanis nem látható, és sokáig fájdalommentes. Ilyenkor leginkább az tűnhet fel, hogy egyszer-egyszer a vécépapíron véres csíkot fedezünk fel. Ebben az esetben azzal kell számolni, hogy az érpárnát rögzítő kötőszövet megnyúlt, ezáltal pedig maga a vénás érhálózat is kitágult, megnagyobbodott. A vérzés attól alakul ki, hogy az áthaladó kemény széklet felsérti a bélfalat borító nyálkahártya felszínét ott, ahol a megduzzadt aranyér miatt domborúvá vált. Ha maga az aranyeres csomó is sérül, az nagyobb mennyiségű vérzést eredményez. Külső aranyérnek nevezzük azt a jelenséget, amikor az aranyeres csomó a végbélnyíláson kívül jelenik meg. Korai stádiumban ez még magától visszahúzódhat, vagy éppen kézzel visszahelyezhető, súlyosabb esetben azonban állandósulhat a kifordult állapot.
Az aranyér kialakulása
Székrekedés esetén gyakorlatilag elkerülhetetlen az erőlködés ürítés közben. Az aranyeres csomókra pedig ezalatt akkora nyomás terhelődik, amelynek hatására a vénák fala kitágul. A kitágult erek sérülékenyebbek, ráadásul gyulladásra és más típusú fertőzésekre hajlamosak, hiszen lassul bennük a véráramlás, ami növeli a vér pangásának esélyét is. Mindezek következménye a kóros folyamat: az aranyeres csomók megduzzadnak, megnagyobbodnak, illetve a végbélen kívülre is kerülhetnek. Ezért mondják a szakemberek, hogy a székrekedés bizony az aranyérbetegség egyik egyértelmű okozója.
Mit tehetünk?
Nemcsak az aranyérbetegség megelőzésére és karbantartására, hanem a szorulásra is az jelenti a megoldást, ha biztosítjuk a megfelelő állagú székletet, amely erőlködés nélkül, könnyen távozhat a szervezetünkből. Ehhez pedig helyes táplálkozásra és megfelelő mennyiségű mozgásra van szükség. Az étkezés terén a rost- és folyadékbevitelre kell odafigyelnünk, illetve érdemes elkerülni a magas zsír-, szénhidrát- és cukortartalmú ételeket. Ha viszont sok zöldség, gyümölcs vagy teljes kiőrlésű gabona kerül a tányérunkra, olyan béltisztító ballasztanyagokat juttatunk be a szervezetünkbe, amelyek vízhordozó képességük által növelik a béltartalom térfogatát. Ezenkívül termékeny táptalajként szolgálnak a hasznos bélbaktériumoknak is, amelyek intenzív mozgásra serkentik a beleket, hogy azok rendszeres kiürülését elősegítsék.
A fizikai aktivitás, azaz a sport is nagy segítségünkre lehet: így is fokozott mozgásra tudjuk ugyanis késztetni az emésztőrendszerünket, aminek hatására helyreáll a véráramlás, valamint fokozódik a keringés a végbél körüli erekben, és könnyebben ki tudjuk majd juttatni a szervezetünkből a salakanyagokat.
