Aranyérbetegségünk alakulása nagy részben az élelmiszerboltban dől el, amikor arról döntünk, hogy mi kerüljön a kosarunkba, majd később a tányérunkra. Az ideális választás érdekében nem árt tehát tudni, hogy milyen ételek enyhíthetik, illetve ronthatják a fájdalmas panaszokat. Mutatjuk, a WebMD cikke szerint miből ajánlott többet enni, és mit tegyünk tiltólistára.
Sokak étrendje a szükséglet felét sem fedezi
Az ajánlások szerint naponta legalább 25-30 gramm rost beviteléről kellene gondoskodnunk az emésztőrendszerünk egészsége érdekében. Sok ember – például az amerikaiak – étrendje viszont ennek csak alig felét biztosítja. Fontos lenne továbbá, hogy a bevitt mennyiség körülbelül egyharmadát oldható rostok tegyék ki (hasmenés esetén több).
Nem árt tudni arról is, hogy a megszokottnál nagyobb mennyiségű rost bevitele eleinte fokozott gázképződést, ezáltal pedig hasfeszülést és fájdalmas puffadást okozhat. Ennek elkerülése érdekében érdemes fokozatosan emelni a naponta elfogyasztott rost mennyiségét. Ne feledkezzünk meg továbbá a folyadékfogyasztás növeléséről sem – ellenkező esetben ugyanis a sok rost hatására csak még inkább besűrűsödik a széklet, ami székrekedéshez, illetve az aranyér rosszabbodásához vezethet.
Ezekből együnk többet
Ha több rostot szeretnénk az étkezéseinkbe csempészni, bármelyik hüvelyes zöldség nagyszerű választás. Fél csészényi mennyiségű bab például már fedezi is a napi beviteli cél körülbelül egyharmadát, fajtától függően 7-10 grammot. Adhatjuk leveshez, salátához, vagy akár húsos egytálételhez is.
Az olajos magvakból is érdemes rendszeresen fogyasztani, 20 szem mandula vagy pekándió ugyanis körülbelül 3 gramm rostot tartalmaz. Ezeket ehetjük önmagukban, nassolnivalóként, de adhatjuk salátákhoz is.
A rostdúsabb táplálkozás biztosítása érdekében ajánlott lecserélni a fehér lisztből készült pékárukat, tésztákat és kekszeket a teljes kiőrlésű lisztből, hajdinából, kukoricalisztből vagy rozsból készült változatokra. Legyen továbbá étlapunk állandó szereplője a zab is. Nagy előnye, hogy változatosan felhasználható: zabkásaként, vagy akár joghurtokba, levesekbe, főzelékekbe, salátákba keverve is fogyaszthatjuk.
De a gyümölcsökkel és a zöldségekkel sem nyúlhatunk mellé, ha a rost- és a folyadékbevitel növelése a cél. Fogyasszuk ezeket minél változatosabban, lehetőleg hámozás és hőkezelés nélkül. Az élénk színű növények – például a bogyós gyümölcsök, a szőlő, a paradicsom, valamint a kelkáposzta és az egyéb sötétzöld leveles zöldségek – ráadásul igen gazdagok flavonoidokban is, ez a hasznos vegyület pedig elősegítheti a vérző aranyér gyógyulását. Kifejezette magas víztartalma miatt az uborka, a zeller, a kaliforniai paprika és a görögdinnye is hatékonyan enyhítheti a kellemetlenségeket. További jó tanácsként pedig jegyezzük meg a következőt: ezek az ételek minél frissebbek, annál jobbak.
Szokjunk rá arra, hogy minden étkezésünk során megpróbálunk valamennyi gyümölcsöt vagy zöldséget is a tányérunkra csempészni. Tegyünk bogyós gyümölcsöket a gabonapehelybe, almaszeleteket a sonkás szendvicsbe, spenótot az omlettbe, vagy reszelt cukkinit a tésztaszószba. Nassolnivalóként válasszunk aszalt gyümölcsöket vagy zöldséghasábokat. A gyümölcsös, ám hozzáadott cukorban is bővelkedő süteményeket pedig cseréljük friss gyümölcsökre – az epres pite helyett tehát inkább szavazzunk a nyers eperre.
Ezekkel az ételekkel bánjunk óvatosan
Miután megismertük a rostban gazdag élelmiszerek előnyeit, talán már nem lesz annyira meglepő a következő állítás: a kevés rostot tartalmazó élelmiszerek székrekedést, annak következményeként pedig aranyeret idézhetnek elő, vagy súlyosbíthatják a már fennáló problémákat. Ezért a legjobb, amit tehetünk, hogy korlátozzuk ezek arányát az értendünkben. Fogyasszunk tehát kevesebb
- fehér lisztből készült pékárut,
- húst,
- tejet, sajtot és egyéb tejterméket,
- valamint feldolgozott élelmiszert és gyorsételt.
A WebMD cikke ezenkívül kiemelte, hogy a vasat tartalmazó étrend-kiegészítők szedése is könnyen székrekedéshez vagy egyéb emésztési problémákhoz vezethet. A vaspótlás megkezdése előtt tehát már csak emiatt is érdemes konzultálni az orvosunkkal – másrészről pedig ő tud segíteni a számunkra legideálisabb vaskészítmény kiválasztásában és a szükséges beviteli mennyiség meghatározásában.
