Mivel az Alzheimer-kór kezelésében nem áll rendelkezésünkre olyan gyógymód, ami a betegséget gyógyítaná, esetleg a maradandó agykárosodás folyamatait visszafordítaná, pusztán arra a terápiára hagyatkozhatunk, ami a betegség progresszióját lassítja. Az Alzheimer-ellenes készítmények számos formában elérhetők: oldat, tabletta, kapszula és tapasz is az orvosok és betegek rendelkezésére áll.
Bármelyik készítményt válassza is a kezelőorvos, érdemes tudni, hogy mindegyik alkalmazása más-más időbeosztást igényel a gondozótól, és más típusú együttműködést, toleranciát a beteg részéről. A statisztikák szerint a legtöbb Alzheimer-kóros beteg hagyományosnak mondható kezelést kap, azaz a hatóanyagot tabletták formájában kell a szervezetébe juttatni. Ez kétségkívül bevált és megszokott megoldás, ám mint a többi kezelésnek, ennek is vannak buktatói. Mivel kell számolnia a gondozónak, a hozzátartozónak, ha a beteg ilyen kezelést kap? Lássuk!
Bevette? Nem vette? Talán nincs is nehezebb feladat, mint egy memóriazavaros embernek elmagyarázni, naponta hányszor és melyik gyógyszerét vegye be. A szájon át szedhető készítmények pedig következetes alkalmazást kívánnának, ám egy olyan betegnél, akinek a napi rutinfeladatait is nehezére esik ellátni, a helyes gyógyszeradagolás betartása is bonyolult feladat.
A helyzetet nehezítheti, ha az Alzheimer-ellenes készítmények mellett más betegségekre (magas vérnyomás, cukorbetegség stb.) felírt, különböző adagolásban alkalmazandó gyógyszerekre is ügyelni kell. Ideig-óráig megoldást jelenthetnek a különféle felosztásban kapható gyógyszeradagolók, de arra nincs garancia, hogy a betegnek a gyógyszerbevétel esedékes időpontjában egyáltalán eszébe jut majd elővenni azt.
A sokszor javasolt telefonos emlékeztető még egy ember közreműködését követeli meg: ez esetben az is fenntartásokkal kezelhető, hogy a telefon letétele és az előzetes ígéret után a beteg betartja-e a gondozó instrukcióit. Az előzőekből következik: az Alzheimer-kórban szenvedő beteg egyértelműen igényli a segítő közreműködést mindennapjaiban. Ennek is lehetnek hátulütői.
Két emberen múlik Az Alzheimeres beteg felügyeletet, akár napi többszöri ellenőrzést kíván, hogy a gondozó - többek között- folyamatosan nyomon tudja követni a gyógyszerszedést is. Ez azonban őt is rendkívüli mértékben igénybe veheti és kimerítheti, és ha minden szabadidejét a beteggel kell töltenie, egy idő után önmagára sem jut ideje. A gondozó lelkiállapota, pszichés problémái a kezelés sikerességére is hatással lehetnek, ezért a kezelés során a beteg érdekei mellett az ő pihenéshez való jogának is érvényesülnie kell.
Ha nem akarja bevenni...
Akadályozza az előírt gyógyszeres terápiát, ha a demens betegnek nincs betegségtudata, azaz nem érti, miért is kellene orvosságot szednie. Amennyiben nem hajlandó bevenni a készítményt, a gyógyszerosztás örök harc lesz a gondozóra és a betegre nézve is. Egyre nagyobb lesz az emiatti időveszteség, pláne akkor, ha az Alzheimer-ellenes készítmények mellett a többi gyógyszer betegbe való "beleimádkozása" is küzdelmes.
A gondozónak egy ponton mindenképpen el kell döntenie, meddig hajlandó még elmenni azért, hogy a tabletták adagolását az orvos előírásai szerint a beteggel betartassa. Az erőszak semmiképpen nem célravezető, ha a gondozott ellenáll: az erőteljesebb fellépés hatására helyzet csak romlik, a gondozó pedig nyilván bele fog fáradni a folytonos küzdelmekbe.
Megfelelő együttműködés hiányában érdemes lehet érdeklődni a kezelőorvosnál, van-e lehetőség más gyógyszeradagolási formát választani, amivel csökkenthető az ellenőrzések száma, és alkalmazásával a gondozó is levegőhöz juthat.
Nyelési zavarok Az Alzheimer-kór későbbi stádiumaiban nyelési zavar is felléphet, ami a táplálás mellett a szájon át szedhető gyógyszerek alkalmazását is nehezíti. Ilyenkor megoldást jelenthet adott gyógyszer nem szájon keresztüli bevitele is, de az ilyen lehetőségekről a beteg kezelőorvosánál kell tájékozódni, elérhető-e ilyen terápia. Esetenként pedig célratörő a "csel" is: ételbe, italba lehet keverni az orvosságot. Ez utóbbi azonban a gondozók körében nem számít túl etikus eljárásnak.
Türelem! A gyógyszeres kezelés hatására bekövetkező változások lassan, hónapok múlva érzékelhetők igazán. Nem egyszer fordul elő az, hogy a hozzátartozók türelmetlenek, a hatást mihamarabb várják, és a kezelést félbeszakítják, ha nem tapasztalnak jelentős változást napokon, heteken belül. Így azonban a terápia kellő kitartás hiányában sikertelen lesz. Fontos tudni, hogy a terápia megkezdését követően 2-3 hónappal várható legkésőbb a javulás, de sokszor már hetek, sőt napok múlva is érzékelhető a pozitív változás.
