Az allergiások életét megkeserítő pollenek közül a parlagfű virágpora a legagresszívebb. Az Észak-Amerikában őshonos növény augusztus közepétől virágzik a legintenzívebben, de az ellene folyó küzdelmet már mostanában el kell kezdeni. A parlagfű egyrészt rendkívül szapora, másrészt igen kisigényű.
Szinte mindenhol képes megtelepedni, virágozni, különösen azokon a területeken, amelyekkel nem foglalkoznak: utak, vasút mellett, üres telkeken, építkezéseken, árokpartokon, réteken, legelőkön. Meleg éghajlatot, száraz talajt, nyáron pedig elegendő nedvességet igényel. Más, sűrűn növő növények környezetéből, fás területeken eltűnik, de a pollenjét oda is elviheti a szél.
Minden egyes növény több millió a parlagfű , hiszen a föld átmozgatásával a mélyben „szunnyadó” magok a felszínre kerülnek és ott kicsíráznak.
A parlagfű agresszivitásának, veszélyességének másik oka a pollenjének az alakjában keresendő. Mikroszkóp alatt nézve ugyanis olyan, mint egy parányi vadgesztenye: tövises nyúlványai vannak, amelyek a szembe, orrba, légutakba kerülve felsértik a nyálkahártyát.
Ráadásul, a mostanában olyannyira szennyezett levegőből mindig kerülhet a pollen felszínére ólom, por, vagy egyéb szennyeződés is, így ez a mikrosérülés nehezen kezelhető kötőhártya, nyálkahártya-gyulladást okoz az arra hajlamosaknál. Ez a két dolog együttesen válthatja ki az allergiásokra oly jellemző könnyezést, orrfolyást, tüsszögést , a nyálkahártyák megduzzadását.
A parlagfű pollenjei ellen az egyetlen igazán hatásos védekezésnek a növény kiirtása számít, még akkor, mielőtt teljesen kivirágozna és a virágporát a levegőbe szórná. Erre egyébként kormányzati, önkormányzati rendelkezések is kötelezik a lakosságot. A parlagfüvet gyomlálással, kapálással, vegyszeres irtással kell eltávolítani. A kaszálás, fűnyírás azért nem ajánlott, mert a növény töve újra megnőhet.
