Mielőtt a lélekgyógyászat speciális területeinek fejtegetésébe kezdenénk, tisztáznunk kell, vajon az orvoslás e területe, hogyan tud segíteni klienseinek. Fontosnak tartom, hogy mindenki számára egyértelművé váljanak a lélek misztikus és megfoghatatlan világának tudományosan megalapozott megismerési módjai; illetve megszűnjenek azok az előítéletek, melyek mágiaként, varázslásként élik meg az effajta gyógyítást. Tudnivaló, hogy bár a pszichoterápia eredete régi időkbe vezethető vissza, mai karakterjegyei csak a XX. század tájékán alakultak ki. Definíciószerű, egységes meghatározása nem létezik, tudományos megfogalmazásban azt a beavatkozást tekintjük pszichoterápiának, mely (Pintér, 1993):
- célja gyógyító jellegű: tartós személyiség-, élménymód és/vagy viselkedésváltozás elérése;
- eszköze a közvetlen emberi kommunikáció, a pszichés működésekre gyakorolt hatása következtében;
- két vagy több személy között, zárt lélektani térben, megállapodás alapján, rendszeresen, terápiás kapcsolat keretében folyik;
- egyedi diagnózis alapján, tudományos alapon tervezett, folyamata nem véletlenszerű, történései nyomon követhetők.
A pszichoterápiát körülölelő, sokszor negatív előjelű megítélések eloszlatását könnyíti az a sokatmondó tény, hogy nem csupán mentális betegségben, elmebajban szenvedők veszik igénybe a szakemberek segítségét. Azaz akik ilyen támogatást igényelnek, nem feltétlenül beteg emberek.
Mindegyikünk életében adódhatnak különleges problémák, elérendő célok, feladatok, melyeknek megoldását egyedül nem tudjuk vagy nem akarjuk felvállalni. Lehetnek életeseményeink, melyek túlságosan megterhelik lelki apparátusunkat, akadályokat gördítve ezzel a mindennapi életben megszokott boldogulásunkhoz. Sokszor előfordul, hogy értetlenül, feszültségekkel teli és megbántottan kerülünk ki hétköznapi emberi helyzetekből csak azért, mert magunk sem ismerjük biztosan önmagunkat. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a környezetünkből érkező sokszínű hatás függvényében nemcsak testi-, hanem pszichés -közérzetünk; is változik. Pszichológus, pszichiáter segítségét kérni - a társadalmi megítéléssel ellentétben - nem gyengeségre, betegségre utal, csupán arra, hogy egy olyan világban ahol amúgy is szégyellnivalón kevés időnk jut önmagunkra, eltévedhetünk benső működésünk ismeretlen labirintusában. A szakember beavatkozása útmutatást jelent, az egyénre koncentrálva felszínre kerülnek azok a lehetséges továbblépési, megoldási utak, melyekből később a kliens saját döntése és belátása szerint, önállóan választ. Persze ez azt a képet festheti az olvasóban, hogy a segítő szakember valami istenfélének képzeli magát, aki mindig és minden körülmények között tudja mi az egyetemes, helyes, a boldoguláshoz vezető emberi életút. Korántsem erről van szó: Kliens és pszichiátere vagy pszichológusa mindig együttesen dolgozzák ki, keresik meg a megnyugvást hozó megoldásokat, mintegy munkakapcsolat során, melyben a kliens a legfőbb szakértő, hiszen ő tudja legjobban, mi az amin szeretne változtatni. Speciális személyközi kapcsolatot alakítanak ki, egyenrangú felekként szerepelnek, és elköteleződnek egymás iránt, mivel kettejük munkája másokra nem tartozik.
A pszichoterápia egyfajta utazás: célpontjai vannak, küzdelmeket rejt, kitartást igényel. Azonban soha nem jelent többet annál, mint amennyit a kliens elvár, addig tart ameddig a páciensnek szüksége van rá. A pszichoterápiában jártasságot szerezhetünk abban, hogyan értsük meg önmagunkat és másokat, hogyan őrizzük meg emberségünket, természetünkből fakadó transzcendenciára való nyitottságunkat egy olyan világban, ahol a fejlődés rohanásában mindezek háttérbe szorultak. Nem kell messzire mennünk, hogy belássuk, pszichés folyamataink jellegzetességei többnyire ismeretlenek egészségkultúránkban Számos tudásunk van arról, miképpen működik a testünk, hogyan alakulnak biológiai történéseink. De vajon mit tudunk lelkünk szerkezetéről, önmagunkról, reakcióink, viselkedésünk, kapcsolataink tulajdonságairól, és arról, hogyan szüntethetők meg lelkünk fájdalmai?! A lélek egészségének pontos ismerete ugyanúgy elengedhetetlen, mint testi állapotainké, már csak abból a megfontolásból is, hogy az időbeni felismeréssel a lélek megbetegedései többnyire megelőzhetők. (Azt már meg sem merem említeni, hogy a lelki problémák kiküszöbölésével testünknek is sokkal nagyobb esélyt adunk az egészséges működéshez!)