Mi okozza a csontáttétet?
Csontáttéteket leggyakrabban emlő-, prosztata-, és tüdődaganatok okoznak, míg a vese, festékes bőrdaganat (melanoma), pajzsmirigy ritkábban. A vérképző szervrendszer eredetű daganatok közül főleg az ún. myeloma multiplex érinti a csontokat is.
Az egészséges csontokban a folyamatos átépülés, bonyolult szabályozás útján történik. A csontépítő sejtek folyamatosan építik, a csontfalók folyamatosan bontják a csontszövetet. Ez a működés biztosítja, hogy a test vázrendszere képes alkalmazkodni a megterheléshez, mivel a csont szerkezete aszerint módosul, ott lesz erős, ahol arra szükség lesz. A csontépítő folyamatoknak köszönhető a csont regenerálódó képessége, a csont törésekor is. Ha a csontépítés nem tud lépést tartani a csont bomlásával, a csont meggyengül, elreped. Ilyen gyengülés okozza a csontáttétes töréseket és panaszokat is.
Csontáttétek létrejöttekor az esetek csak kis százalékában alakul ki a csontban kiterjedt daganat. Sokkal inkább a rákos sejtek által termelt biokémiai faktorok hatására bomlik meg a csontépítő és lebontó folyamatok egyensúlya.
A fájdalom jelez
A csontáttét egyik első tünete a fájdalom. A daganatos betegségek rendszerint alattomosan, fájdalom nélkül kezdődnek, az első fájdalmak sokszor pontosan a csontáttét keletkezése idején jelentkeznek. Ennek az az oka, hogy ilyenkor a csontleépülés miatt a csontban az idegvégződések szabaddá és könnyen ingerelhetővé válnak, valamint a rákos folyamat miatt elgyengült csontok kisebb-nagyobb repedései és törései fájhatnak. A rákos csonttörések jellemzője, hogy spontán, vagyis különösebb erőbehatás vagy baleset nélkül következnek be. Jellemzőek a bordatörések, csigolya-összeroppanások vagy a végtagok hosszú csöves csontjainak törései.
Ha daganatos beteg csontpanaszokkal fordul orvoshoz, illetve, ha a kórelőzményben rákbetegség szerepel, a csontáttétek lehetősége miatt mindig radiológiai vizsgálatokat kell végezni. A teljes test csontizotópos vizsgálata esetenként már akkor kimutatja az áttéteket, amikor azok még nem láthatók a röntgenfelvételen. Előfordul, hogy a csontáttét előbb okoz panaszt, mintsem az elsődleges daganat. Így bár az áttét forrása nem mindig ismert, a szövettani mintavétel (biopszia) támpontot adhat az elsődleges daganat helyének megtalálásához.
Anyagcserezavar is fellép
A csontáttét másik tünete a hiperkalcémia, a rákkal küzdő szervezet anyagcserezavara. A csontlebontási folyamatok túlsúlyának köszönhetően a csontból kalcium távozik. A kalcium ürülése nem tud lépést tartani ezzel a többlet kalciummennyiséggel, ami végül kellemetlen gyomor-bélrendszeri és idegrendszeri tüneteket okoz. A beteg étvágytalannak, mindig szomjasnak érzi magát, gyakori vizelési vagy hányinger, hányás, székrekedés kínozza, izomgyengeség, letargia, rángógörcsök jelentkeznek.
Kezelési módszerek
A daganatos megbetegedések terápiájának az is a célja, hogy megakadályozza az áttétek létrejöttét. A már kialakult csontfolyamat súlyosságától függően, a csontáttétnek is van külön gyógymódja. Leggyakrabban besugárzást és gondosan kiválasztott kemoterápiát vagy hormonkészítményt, illetve legújabban az ún. célzott kezelések valamilyen kombinációját alkalmazzák. Mivel a csont természetes regenerálódó képessége legyengült, sokszor csak műtéttel illetve (csigolyatörések esetében) egy új, pár éve már hazánkban is alkalmazott neuroradiológiai eljárással: percutan vertebroplasticaval (PVP) kezelhető.
A biszfoszfonátok szerepe
A biszfoszfonát-kezelés nélkülözhetetlen a csontáttétek terápiájában, mivel képes a daganat okozta csontlebomlást lelassítani, erősíti a csontot, csökkenti a törések kockázatát, enyhíti a csontfájdalmat, csökkenti a vér kalcium tartalmát. Hatóanyaga a vérárammal a csontba jut, és ott kétféle úton fejti ki hatását. Egyrészt megakadályozza, hogy a csont ásványianyag (többek között kalcium) tartalma kioldódjon, és ezáltal szerkezete ritkuljon, másrészt a csontot leépítő sejtek életét megrövidíti és aktivitásukat gyengíti. Mivel a hatóanyag főleg az erősen változó, ún. felgyorsult anyagcseréjű csontokba kerül, és halmozódik fel, ott hat, ahol leginkább zajlik a daganat okozta kóros irányú csont-átépülés. Beépülve a csontba véd a daganat újabb károsító hatásai ellen is. A biszfoszfonátok intravénás infúzió , illetve szájon át szedhető tabletta formájában is forgalomban vannak. Tekintettel arra, hogy e szereket tartósan, gyakran évekig alkalmazzák érdemes a legbiztonságosabb és legkorszerűbb megoldást választani. Emlőtumoros és csontáttétes betegek esetén lehetőség adódik napi egyszeri adagolási módra is.
A biszfoszfonátok alkalmazásakor is előfordulhatnak mellékhatások, amelyek enyhe gyomor és bélpanaszok, fejfájás, influenzaszerű tünetek. Egyes intravénásan alkalmazott készítmények károsíthatják a veseműködést, azonban vannak olyan gyógyszerek, amelyek a többinél kedvezőbbek e mellékhatás terén. A fogászati beavatkozások (foghúzás, gyökérkezelés) nagyobb kockázattal járnak biszfoszfonát-kezelés alatt, ezért a biszfoszfonát-kezelés előtt fogászati kontrollvizsgálat javasolt.
Legjobban: