A szakemberek a mai Európa, Közel-Kelet és Szibéria területén élt 27 kutyától, köztük csaknem 11 ezer évvel ezelőtt élt ebektől származó ősi DNS-t szekvenálták. Az eredmények szerint közvetlenül a jégkorszak után és azelőtt, hogy bármely más állatot háziasítottak volna, már legalább öt, genetikailag különböző kutyaféle létezett. Ezekből nőttek ki a közel-keleti, észak-európai, szibériai, új-guineai és amerikai populációk.
A tanulmány szerint tehát a világ különböző részein élő kutyák körében megfigyelhető sokszínűség abba az időszakba nyúlik vissza, amikor még minden ember vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott. "Az utcákon ma sétáló kutyák közötti különbségek egy része a jégkorszakig nyúlik vissza. A korszak végére a kutyák már széles körben elterjedtek az északi féltekén" - mondta Pontus Skoglund, a Francis Crick Intézet munkatársa.
A kutatók kimutatták, hogy az elmúlt tízezer évben a korai kutyafélék keveredtek, ezáltal megjelentek a ma ismert kutyák. A korai európai kutyákat például eredetileg sokszínűség jellemezte, illetve a jelek szerint két nagyon különböző populációból származtak: az egyik a közel-keleti, a másik a szibériai kutyákkal állt rokonságban. Egy ponton azonban ez a sokszínűség eltűnt, és ma már nincs jelen az európai kutyákban.
A londoni Francis Crick Intézet, az Oxfordi Egyetem és a Bécsi Egyetem kutatói, valamint több mint tíz ország régészei által készített tanulmány a Science című tudományos folyóiratban jelent meg.
