Több tízmillió év telt el aközött, hogy az utolsó dinoszaurusz kihalt és az első ember megjelent bolygónkon, a két faj csak a filmekben és mesékben találkozhatott egymással. Emiatt pedig az egyik soha nem is fogyasztotta el a másikat, így mi sem tudjuk, hogy milyen ízű volt a dinoszauruszok húsa, és egyáltalán meg tudnánk-e emészteni? Az Iflscience cikke szakértők bevonásával próbálta megválaszolni ezt a különös kérdést.
Egyáltalán ehető lenne a dinoszauruszok húsa?
Erre a kérdésre a paleontológusok viszonylag magabiztos választ tudnak adni. Ennek alapja pedig az, hogy a dinoszauruszok (nagyon) távoli leszármazottai máig velünk élnek: a védett hüllők, madarak és krokodilok mind az „uralkodó hüllők” (Archosauria) csoportjába tartoznak, ezeket pedig a világ több pontján a mai napig fogyasztjuk. Az ismert paleontológus, Steve Brusatte ezért azt mondja: „Biztos vagyok benne, hogy a dinoszauruszhús a mai ember számára is fogyasztható lenne, és az eltérő fajok más-más ízvilágot képviselnének.” Persze a feltételezések bőven hordoznak bizonytalanságot, hiszen például nem tudunk megenni minden ma élő madárfajt sem. Bizonyos típusok mérgező anyagokat halmoztak fel az étrendjük révén (mint a New Guineai madarak egyes alfajai) így ezek nem fogyaszthatóak az ember számára.
A második, és talán érdekesebb kérdés: Milyen lett volna az íze? Brusatte felhívja a figyelmet arra, hogy a mai ember azon növényevő állatok húsát tartja a legízletesebbnek, amelyek nagy mennyiségű fát, levelet, füvet fogyasztanak – vagyis nem ragadozók. Eszerint egy olyan növényevő dinoszaurusz, mint a Stegosaurus, vagy a jól ismert Triceratops, valószínűleg különösen jó választás lett volna az íz szempontjából. Ezzel szemben egy olyan ragadozó, mint például a T. rex vagy a velociraptor húsa valószínűleg kellemetlenebb ízű.
Egy másik forrás, a Discover Magazine, ennél is tovább megy: leírja, hogy egyes aktívabb dinoszauruszok húsa valószínűleg olyan lehetett, mint az emué vagy struccé, míg a lassabb életmódú növényevők húsa inkább a krokodiléhoz vagy akár a sertéséhez is hasonlíthatott volna.
Fontos ugyanakkor kiemelni: a leírtak mindegyike pusztán spekuláció, hiszen az ismereteink is viszonylag korlátozottak arról, milyen volt a világ 65 millió évvel ezelőtt. Nem tzudjuk példéul azt sem, hogy milyen növények borították akkor a bolygót - ezek ugyanis alapvetően befolyásolhatják, hogy fogyasztható lenne-e számunkra egy akkor élt állat.
