A rágásnak alapvető szerepe van a táplálkozásunkban. Kutatások ugyanakkor azt is megállapították, hogy az állkapocs rágó mozdulatának ismétlése segíthet enyhíteni a szorongást, mivel egy sor olyan folyamatot indít be, amelynek szerepe lehet a stressz leküzdésében. Stimulálja például a nyáltermelődést, fokozza a vérkeringést, illetve csökkenti a stressz szintjével emelkedő kortizol mértékét is a szervezetben.
A rendszeres rágózásnak ezért stresszoldó hatása lehet, illetve valószínűleg ezekre az okokra vezethetőek vissza olyan kényszercselekvések is, mint például a köröm- és a szájrágás. Ezek az ártatlannak tűnő rossz szokások kóros szintűvé válhatnak, és már más betegségek kialakulását is elősegíthetik.
Ezért veszélyes a rágcsálás
Hogy a körömrágás miért egészségtelen, az elég egyértelmű: napközben a kezünk érintkezik a legtöbb koszos dologgal és kórokozóval, amelyek a köröm alatt megbújva még az alapos kézmosást követően is rajtunk ragadhatnak. Ezek között olyan, kellemetlen vagy akár veszélyes tüneteket is produkáló kórokozók is szerepelhetnek, mint az E.coli vagy a szalmonella. Amikor körmöt rágunk, ezek a szennyeződések rögtön a szánkba jutnak. A körömrágók számolhatnak továbbá szemölcsök kialakulásával, de akár a HPV vírus fertőzésével is, emellett fogászati és ínyproblémákat is kockáztatnak.
Ahogy a körmök, úgy a száj rágása sem egészséges, az itt keletkező sebek ugyanis nehezebben gyógyulnak és könnyebben el is fertőződhetnek. Szánk ugyanis távolról sem steril, több száz különböző baktérium él benne - többségük hasznos munkát végez, egyes fajták viszont fertőzhetnek és gátolják a sebgyógyulást.
A rágcsálás sokaknál akaratlan szokássá állandósul, ők tulajdonképpen észre sem veszik, ha csinálják. Hosszú távon ez egy nagyon káros folyamatot indít el. Hogyha ugyanis megrágunk egy bőrfelületet a szánkon, akkor egy apró seb képződik rajta, amelyet a szervezet megpróbál kijavítani, a sejtek pedig osztódásnak indulnak. A notórius rágcsálók viszont nem is várják meg ennek a gyógyító folyamatnak a végét, hanem ismét lecsippentenek egy darabot. Az állandó rágásnak kitett felületek tetején egy idő után vastagabb szaruréteg keletkezik, hogy a szervezet így próbálja meg védeni azt. Ez viszont sok esetben még intenzívebb rágásra ösztönözhet, ami a kényszercselekvések ördögi körébe sodorja az embert.
A szájrágás egyik veszélyeként sokan a daganatos megbetegedéseket szokták említeni, ez viszont egyáltalán nem jellemző. Elméletileg az évek során az állandó sejtosztódással járó javító folyamatok elindíthatnak egy kóros sejtburjánzást, amely rosszindulatú daganat kifejlődését eredményezheti, ez azonban csak nagyon ritka esetben következhet be.
A szájüregi rákok alapvetően környezeti hatások miatt alakulnak ki, főképp szenvedélybetegségek, tehát elsősorban dohányzás, illetve alkoholfogyasztás miatt. A kettő együtt még inkább gyengíti a nyálkahártyát és képes daganatos megbetegedéseket okozni. A HPV magas kockázatú törzsei ugyancsak okozhatnak szájüregi daganatot, illetve idősebb korban olyan nyálkahártya-elváltozások is keletkezhetnek, amelyek hosszabb idő után daganathoz vezethetnek.
