2025 komoly mérföldkő a magyarok és a világegyetem kapcsolatában: Kapu Tibor kutatóűrhajósként június 25-én elindult a Nemzetközi Űrállomásra, majd tizennyolc napon át végzett kísérleteket az Axiom-4 misszió keretében. A HUNOR-program 2022-ben kereste meg a Semmelweis Egyetemet, hogy vegyen részt az űrprogram orvosi, egészségügyi részének biztosításában. A feladatért Dr. Merkely Béla rektor felelt, közvetlen munkatársaként pedig Dr. Nagy Klaudia Vivient kérte fel. Őt a projekt nyomán felkereste az Európai Űrügynökség (ESA) vezetője is, és bevették a nemzetközi orvosi csapatba.
Mit kell tudnia egy űrorvosnak?
Tulajdonképpen minden területhez – persze nem szakorvosi szinten, de – értenie kell egy kicsit. Amit mindenképpen meg kell tanulnunk, az az, hogy miként hat a különleges űrbéli környezet az emberi szervezetre, például a mikrogravitáció vagy a sugárzás. Az emberi testnek odafent minden egyes része kicsit másképp működik.
Ezek szerint a felmerülő egészségügyi problémákat is máshogy kell megoldani?
A legtöbbjüket igen. A gravitáció megszűntével az egész folyadékháztartás átrendeződik, ezt mindenképpen figyelembe kell venni. Emellett a szemben is nagyobb nyomás alakul ki, ami súlyosabb esetben akár tartós látásromláshoz is vezethet. De megváltozik az emésztés és a tápanyagok felszívódása is, nem beszélve arról, hogy például a húgyhólyagot a súlytalanság állapotában sokkal nehezebb kiüríteni, ami miatt előfordul, hogy odafent hólyagkatéter behelyezésére is szükség lehet.
Ezt a beavatkozást az űrhajósnak saját magán kell elvégeznie?
Minden legénységben van egy úgynevezett Medical Officer (egészségügyi tiszt), aki bár alapból nem feltétlenül orvos, az ilyen esetekre külön kiképzést kap. Ő is tud segíteni, illetve minden űrhajósnak van a földi irányítóközpontban egy orvosa, aki, ha kell, az ilyen beavatkozásokhoz tud távolról asszisztálni.
Mi fordulhat még elő, amit odafent kell megoldaniuk?
Sokféle diagnosztikus lehetőség nincsen odafent, de ha kell, az űrhajós fogát például a társa húzza ki, mi innen a Földről segítünk. Persze ilyesmi igen ritkán fordul elő. Vagy ha például vérvételhez vénát kell szúrni, az egy nehezített feladatot jelenthet, bár a legtöbb esetben könnyen megoldható, hiszen az űrhajósok erre is külön kiképzést kapnak. Azonban nagyon súlyos esetben, ha egy űrhajós eszméletét vesztené, vagy újraélesztésre szorulna, egy úgynevezett intraosszeális kanült helyeznek be, erre szintén felkészítik azt, aki az egészségügyi problémák kezeléséért felelős. Természetesen alap gyógyszerkészlet is van minden űrhajóban, a Nemzetközi Űrállomáson pedig még több lehetőség áll rendelkezésükre. Ezeket az űrhajósoknak mind tudniuk kell használni.
Honnan ez a vonzódás az űrbéli dolgok iránt?
Már kislánykoromban is nagyon érdekelt minden, ami a világűrrel kapcsolatos. Imádtam a Csillagok háborúját, és persze nagyon érdekelt, hogy a valóságban hogyan töltik a napjaikat odafent az asztronauták. Aztán kicsit elkanyarodtam, mert orvos akartam lenni. Bár édesapám traumatológus volt, engem inkább a kardiológia érdekelt már egészen egyetemista koromtól. A Városmajori Klinikán tudományos diákköri kutatásba is kezdtem, aztán itt ragadtam kardiológusként.
A kardiológiának van bármi köze az űrkutatáshoz?
Az űrkutatás összekapcsolható szinte minden területtel, de az enyémmel különösképp, hiszen ez a szakterület az utóbbi években robbanásszerű fejlődésen ment keresztül. A klinikán elektrofiziológiával foglalkozom, amely katéteres ritmuszavar-ellátást jelent. Ennek az a lényege, hogy helyi érzéstelenítéssel, a lágyékhajlatból speciális elektródkatétereket vezetünk fel a szívbe, ez pedig segít kideríteni a szívritmuszavar pontos okát, majd úgynevezett katéteres ablációval meg is szüntethető a diagnosztizált ritmuszavar. Ez – az űrkutatáshoz hasonlóan – egy jövőbemutató eljárás. A vizsgálóhelyiségben lenni picit olyan, mintha egy űrhajóban lennénk, hiszen rengeteg monitor vesz körül, és innovatív mérnöki megoldások segítik az eljárást. Az űrkutatás és az ahhoz kapcsolódó technológia egyébként sok mindent adott már az orvostudománynak. Ilyen például az intenzív osztályokon használatos monitor is.
Milyen volt az űrorvosképzés?
Maga a képzés másfél évig tartott, sok elmélettel és gyakorlattal, és persze rengeteg utazással. Az ESA asztronauta központja ugyanis Kölnben van, itt zajlott a képzés egyik fele, a másik fele pedig még messzebb, Houstonban. A képzés során egy svéd asztronauta kéthetes űrmisszióját és egy dán asztronauta hat hónapos küldetését is végigkövethettem.
Hol csatlakozik be az űrorvos a projektbe, már a kiválasztásban is részt vesz?
Az Európai Űrügynökségnél magában a kiválasztásban mi nem veszünk részt, a magyar űrhajósjelöltek egészségügyi szűréséért és felkészítéséért viszont a Semmelweis Egyetem felel, Kapu Tibor küldetésénél a folyamatot én vezettem. Az ESA-nál a mi feladatunk akkor kezdődik, amikor egy asztronautát kiválasztanak egy adott misszióra. Ilyenkor minden űrhajóshoz kijelölnek két orvost, akik csak velük foglalkoznak a kiképzés során. A missziót megelőző kéthetes karantén ideje alatt is velük vagyunk, elkísérjük őket a Kennedy Űrközpontban a felbocsátó állomáson lévő űrhajó bejáratáig, majd a Földről monitorozzuk őket a felbocsátás után, egészen a visszaérkezésükig. Sőt, miután az űrkapszulák a floridai vagy Los Angeles-i partoktól nem messze, az óceánban landolnak, mi már ott várjuk az űrhajósokat a mentőhajón, és amint kiemelik az űrkapszulából, azonnal kezelésbe vesszük őket. Ezt követően a 2-4 hetes rehabilitáció során végig ott vagyunk az asztronauták mellett.
A kiválasztás során milyen tényezőknek kell megfelelni? Milyen egészségügyi probléma lehet kizáró ok?
Az űrhajósok kiválasztása nagyon összetett folyamat, amelyben gyakorlatilag valamennyi diszciplína részt vesz. Egészséges űrhajósoknál is bármikor felmerülhetnek váratlan események, de amit csak lehet, ki kell szűrni előre. Teljesen egészségesnek kell tehát lenniük, kizáró ok az is, ha valaki bármilyen krónikus betegséggel – például cukorbetegséggel vagy asztmával – küzd. Persze adhat egy kis játékteret az, hogy már magáncégek is kínálnak űrutazást, ott engedékenyebbek, de azok a missziók nem is tartanak hónapokig. Az is igaz, hogy az Európai Űrügynökség éppen a közelmúltban indított egy programot, amelynek keretein belül az egyik asztronauta lábprotézissel csinálta végig a kiképzést. A tervek szerint űrrepülési misszióban is részt vehet majd, amivel az a céljuk, hogy bemutassák: tartós fogyatékkal élők is lehetnek űrhajósok.
Korábban a nőket eleve kizárták a menstruáció miatt. Most hogy tud egy nő elvállalni ilyen hosszú űrutazást?
Ez már nem jelenthet gondot, a misszió időszakára ugyanis gyógyszerekkel leállítják a ciklusukat.
Van még olyan előkészület a felbocsátás előtt, ami orvosi szempontból szükséges? Korábban például minden űrhajósnak kivették a vakbelét…
Azért az nagyon régen volt, most már sokkal több problémát meg tudunk oldani innen lentről. A vakbelet már nem veszik ki, de például, ha a bölcsességfogak nem egészségesek, és van rá esély, hogy épp az űrutazás alatt gyulladjanak be, azoktól még a felbocsátás előtt meg kell válniuk.
Az űrorvosok az expedíció minden percében figyelik az asztronautákat?
Olyan már csak a filmekben van, hogy folyamatosan lesik az űrhajósok szívritmusát. Igaz, hogy huszonnégy órás készenlétben kell lennünk, amikor az űrhajósunk az űrállomáson van, de mivel ma már tudjuk, mire számíthatunk, így nincs szükség állandó jelenlétre. Amikor Gagarint felbocsátották, még fogalmuk sem volt, milyen hatással lesz az emberi szervezetre egy ilyen űrutazás, ezért az ő létfunkcióit még percről percre figyelték. Mostanra úgy zajlik ez, hogy hetente egyszer van egy hosszabb ellenőrzés, ilyenkor kamerán keresztül beszélünk is az űrhajósokkal. Ezen kívül persze bármikor kérhetnek soron kívüli, azonnali orvosi segítséget. Ezért kell a hat hónapos küldetések ideje alatt folyamatosan a kölni vagy a houstoni irányítóközpont közvetlen közelében lennünk. Mivel minden űrhajósnak két orvosa van, mindez fejenként három-négy hónap távollétet jelent.
Odafönt hogyan képesek fél éven át megtartani azt a tökéletes egészségi állapotot, amellyel elstartoltak?
Egyrészt nagyon precízen kontrollálják az étkezésüket, aminek azért is van jelentősége, mert odafönt az ízérzékelésük gyengülésével az étvágyuk is kisebb lesz, ráadásul a tápanyagok felszívódása is csökken. Minden űrhajós részt vesz tehát a felbocsátás előtt egy ételkóstolón, ahol kiválasztják, melyek azok az ételek, amelyeket magukkal visznek majd az űrállomásra. Az étkezésen és a megfelelő vitaminpótláson kívül persze az is fontos, hogy a mikrogravitáció hatására elveszített izom- és csonttömeg minimalizálása céljából folyamatosan – napi két órát – edzenek.
Ezek az űrhajós ételek nem nézhetnek ki valami bizalomgerjesztően…
Mondjuk a sajtos makaróni nem rossz, de persze nem lehet mindennap azt enni. Egyébként sokat fejlődött az űrtechnológia már ezen a téren is, például a húst is vissza tudják alakítani odafent egészen elfogadható állagúra egy speciális rehidráló készülékkel.
Volt már olyan, hogy valakit vissza kellett hozni az egészségi állapota miatt?
Nem, ilyenre még nem volt példa, eddig minden felmerülő problémát sikerült megoldani.
Mikor lesz a következő projekt, amelyben részt vehet?
A következő mérföldkő 2026-ban lesz: egy belga űrhajós hat hónapos küldetése a Nemzetközi Űrállomáson. Neki én leszek az egyik hivatalos űrorvosa.
Az űrorvosok nem csatlakozhatnak a legénységhez. Az nem merült fel, hogy ön is jelentkezzen űrhajósnak?
Dehogynem! Nagy álmom feljutni az űrbe, de nagyon ritkán van ilyesmire lehetőség Európában, a NASA-hoz pedig csak amerikai állampolgár jelentkezhet asztronautának. Így jelenleg marad a földi munkavégzés, de azért reménykedem benne, hogy egyszer lesz rá lehetőségem.
