A Zürichi Egyetem kutatócsoportja egy hosszú távú vizsgálat során arra kereste a választ, hogy a serdülők és fiatal felnőttek körében mennyire gyakori a szülőkkel szembeni agresszív viselkedés. Mint az az egyetem hétfői közleményében olvasható, az elmúlt két évtized során több mint 1500 fiataltól gyűjtöttek adatokat 11 és 24 éves koruk között. Az így kapott eredmények szerint a résztvevők közel harmada, 32,5 százaléka vallotta be, hogy legalább egy alkalommal fizikailag bántalmazta szüleit, legyen szó akár ütésről, rúgásról vagy tárgyak dobálásáról. A legtöbb incidens a 13 évesekhez kötődött: ebben a korban a válaszadók mintegy 15 százalékánál jegyeztek fel agresszív viselkedést.
Megütött a kamasz gyerekem: miért?
„Első hallásra megdöbbentőnek hangozhat, hogy a serdülők harmada fizikailag is agresszívvá válik szüleivel szemben. Ezek azonban többnyire elszigetelt esetek, elsősorban olyan szülő-gyermek konfliktusok hevében, amelyek előfordulnak a pubertás során. Nem rendszerszintű erőszakról beszélünk itt, és nem arról van szó, hogy ez bárkinek is a személyes kudarca lenne” – magyarázza Lilly Shanahan pszichológus, a European Child & Adolescent Psychiatry című folyóiratban megjelent tanulmány utolsó szerzője. Hozzátette ugyanakkor, hogy az már inkább aggasztó, hogy az érintett családok kétötödében az agresszió több alkalommal is előfordult.
De vajon mi vezeti rá a fiatalokat az ilyesfajta viselkedésre? Nos, a kutatás szerint sem az iskolázottság, sem a társadalmi-gazdasági helyzet nem játszik benne jelentős szerepet. Annál számottevőbb szempont viszont, hogy a gyermek általában véve milyen környezetben nevelkedik. Azok a kamaszok ugyanis, akik maguk is gyakran szenvednek el fizikai büntetést vagy szóbeli agressziót szüleik részéről, nagyobb valószínűséggel válnak maguk is bántalmazóvá visszafelé. Sőt, a szülők egymással szembeni veszekedései is negatív hatással lehetnek a gyerekekre, aki az agressziót sajátítják el mintaként a konfliktusok kezelésére. Végezetül szintén magasabb a kockázat a figyelemhiányos és hiperaktív fiatalok esetén: részben azért, mert nehezebben kezelik az indulataikat, részben azért, mert szüleik türelmetlenebbek lehetnek velük szemben.
Így előzhető meg a fizikai erőszak
A kutatók szerint a megelőzés terén az a leghasznosabb, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan kezelhetik konstruktív módon negatív érzelmeiket és konfliktusaikat. Fontos, hogy a szülők aktívan jelen legyenek gyermekük életében, támogassák, érdeklődjenek utána, és amikor kell, támogassák érzelmileg.
„A szülők és kamaszok közötti konfliktus teljesen normális, sőt, akár fontos is lehet a gyerekek fejlődéséhez. Egy-egy elszigetelt dühkitörés a pubertás során még nem szükségszerűen jelent vészhelyzetet. Ha viszont visszatérővé válik, akkor mindenképpen foglalkozni kell vele. Az ismétlődő fizikai agresszió, főként, ha egyre súlyosabbá is válik, fontos figyelmeztető jel, akárcsak a megbánás hiánya és a családon kívülre is kiterjedő agresszív viselkedés” – üzeni Denis Ribeaud, a kutatási projekt igazgatója.
