Ritkán, de előfordulhat, hogy egy rovar bemászik a fülünkbe, például ha sok időt töltünk szabadtéren (kirándulás, sátorozás stb.), vagy esetleg reggel ébredünk arra, hogy valami nincs rendben. Bár a hallójáratban általában hamar elpusztulnak a rovarok, egyes esetekben több napig is életben maradhatnak.
Ilyenkor érdemes gyanakodni
A jelenség általában olyan tünetekkel jár, mint
- nyomásérzet a fülben,
- szokatlan érzetek, ha a rovar még él és mozog vagy zümmög odabent,
- fájdalom, ha harap vagy csíp a beszorult rovar,
- duzzanat,
- bűzös szag vagy fülfolyás,
- halláscsökkenés,
- láz.
A fenti panaszokkal mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni, mert fertőzés is okozhatja őket! - hívja fel a figyelmet a WebMD.
Így távolítsuk el
Nagyon fontos, hogy megőrizzük a nyugalmunkat ilyen esetben! Ha szorongunk, csak nehezebb lesz megszabadulni a rovartól.
- Döntsük oldalra a fejünket úgy, hogy a rovaros fülünk legyen alul, és óvatosan rázzuk meg, hogy az állat kiessen belőle. Fontos, hogy ne üssük meg a fülünket, mert az további problémákhoz vezethet!
- Ha a rovar még él, próbáljunk meg egy kis növényi olajat önteni az érintett fülbe, hogy megfulladjon.
- Ha az állat elpusztult, meleg vízzel megpróbálhatjuk kiöblíteni a fülből.
- Ne használjunk se fülpálcikát, se csipeszt, se más tárgyat se dugjunk a fülünkbe! Ezek miatt ugyanis még mélyebbre nyomhatják a rovart, egészen a dobhártyáig, ami további sérülésekhez vezethet.
Ha az állat olyan személy fülében van, akinek a kórtörténetében fülproblémák szerepelnek, például gyakori fertőzések, vagy perforált dobhártya, a legjobb, ha a lehető leghamarabb orvoshoz fordulunk, ahelyett, hogy otthon próbálkoznánk.
Meg tudjuk előzni?
Bár teljesen nem tudjuk kivédeni az ilyen eseteket, tehetünk pár dolgot azért, hogy csökkentsük a rizikót. Ha sokat vagyunk a szabadban, akkor használjunk valamilyen rovarriasztó készítményt, ha pedig kempingezünk, sátrazunk, használjunk éjszakára füldugót. Az otthonunkat pedig rendszeresen takarítsuk, így kisebb valószínűséggel fognak megtelepedni a házunkban.
