Közzétette nemrég az egészségügyi jelentését (bár a hosszú átfutás miatt sok adat 2013-as).
A rengeteg adatból szomorú kép rajzolódik ki Magyarországról
Kezdjük a végén: a 34 tagország közül csak Mexikóban rosszabb a születéskor várható élettartam. Egy magyar nő 79,1, egy férfi pedig 72,2 évre számíthat, az átlag 75,7 év. Az összes tagország átlaga 80,4 év (nők 83, férfiak 77,8). A tendencia is aggasztó, ugyanis a 70-es évek elejéig nem volt nagy különbség a hazai adatok és a 33 másik ország átlaga között, akkor azonban elkezdett elszakadni egymástól a két érték és bár a ’90-es évek második felétől a magyar számok is növekedésnek indultak, a különbség még mindig jelentős.
Még rosszabb a helyzet, ha a 65 éves korban várható további élettartamot nézzük, ebben a mutatóban ugyanis még Mexikót sem előzzük meg, a nők 18,4, a férfiak pedig 14,5 évükkel egyaránt a lista végén állnak. (Csak érdekességképp: az élén álló Japánban egy 65 éves nőre még 24, egy férfira pedig 19,4 év vár.)
A korai halálozásért elsősorban az életmód felelős
- A 34 tagország közül az élmezőnyben vagyunk dohányzásban - a 15 évesnél idősebbek majdnem 30 százaléka dohányzik rendszeresen, ebben csak Görögország előz meg.
- Rengeteget iszunk – bár az egy főre jutó elfogyasztott alkohol tekintetében csak negyedikek vagyunk, viszont ennek kiugróan magas részét, 91 százalékét issza meg a legtöbbet fogyasztó 20 százalék, azaz minden ötödik magyar, csaknem kétmillió ember irgalmatlanul sokat vedel.
- Szintén az életmód következménye, hogy a 15 évesnél idősebbek 28,5 százaléka elhízott, ebben csak három ország rosszabb nálunk.
Az önpusztító szokások nagyban hozzájárulnak a pocsék egészségi állapothoz
- Szív- és érrendszeri betegségekben és az ezek miatti halálozásban az utolsó előtti helyen állunk a 34 ország között (Szlovákiát előzzük meg). Az egyetlen pozitívum ezzel kapcsolatban, hogy az isémiás szívbetegségek előfordulása 10 százalékkal, az agyi érkatasztrófáké pedig 54 százalékkal csökkent 1990-hez képest. A többi tagország többségében azonban az alacsonyabb kiinduló értékből történt nagyobb javulás, ezért a rossz helyezés.
- Aggasztóak és elkeserítőek a rákkal kapcsolatos adatok, ezekből ugyanis az derül ki, hogy sokkal többen halnak meg valamilyen daganatos betegségben, mint más országokban. Az összes rákos eset számát ugyanis Magyarország nagyjából a középmezőnyhöz tartozik, 100 ezer lakosra 300-nál valamivel kevesebb jut (ez alig több az összes tagország átlagánál), a rák okozta halálesetek számát tekintve viszont az élbolyban vagyunk.
Különösen feltűnő ez például a mellrák esetében. Míg 2012-ben 100 ezer főre 55 mellrák jutott, ami kifejezetten jó adat az OECD tagországok között (a 34-ből csak nyolc országban volt ennél kevesebb eset), a mellrák okozta halandóságban viszont már másodikok vagyunk Dánia mögött. Csakhogy Dániában 105 diagnózis és mintegy 33 haláleset jut 100 ezer emberre, nálunk az 55 diagnózisra durván 32 halál. Azaz Dániában nagyjából kétszer annyi mellrákos nő életét mentik meg, mint nálunk. És a dán túlélési aránynál még bőven vannak jobbak is a tagországok között.
A rák egyébként nálunk a második leggyakoribb halálok: 2013-ban minden negyedik halálért volt felelős. Ennél többen csak a szív- és érrendszeri betegségek miatt halnak meg, az okozza minden harmadik halálesetet. Némi jó hír a sok rossz között, hogy közlekedési baleset miatt viszonylag kevesen vesztik életüket, a 100 ezer emberre vetített nagyjából 7,5 eset majdnem megfelel az OECD átlagának. Öngyilkosságban sem állunk már az élen, de a 100 ezer emberre jutó 20 öngyilkossággal másodikok vagyunk a listán Korea mögött.
Árulkodó számok
- A sok betegeskedés miatt sokszor járunk orvoshoz. 2013-ban az átlagmagyar 11,7-szer keresett fel valamilyen orvost, ez a 3. leggyakoribb az OECD-ben (az összes tagország átlaga 6,6).
- A doktorok meglehetősen túlterheltek, egy magyar orvosra évente 3646 konzultáció jut, ez hatvan százalékkal több, mint az OECD átlaga. Persze még így is jobb nekik, mint koreai vagy japán kollégáiknak, akik évente több mint 6700, illetve 5600 konzultációt végeznek.
- De az egészségügy helyzetén nincs mit csodálkozni, elég megnézni a finanszírozás számait. Bár az állami és magánszektorral együtt összesen a teljes GDP 7,4 százalékát költjük az egészségügyre (ez a lista utolsó harmadához elég, az OECD átlaga 8,9 százalék), a szektorra fordított állami kiadások arányában már utolsók vagyunk. Magyarországon 2013-ben az összes kormányzati kiadás 10 százalékát fordították egészségügyre, ez az összes tagország átlagában 15 százalék, a listát vezető Új-Zéland és Svájc esetében pedig 22.
- Gyógyszerre viszont sokat költünk, 2013-ban konkrétan a GDP 2,2 százalékát (ez a görögök mögött a második legmagasabb arány).
