Bizonyos neonikotinoidok akár 40 hónapon át is stabilak maradnak a mézben, nem esnek szét - derül ki a svájci Neuenburgi Egyetem kutatásából. Ezeknek a növényvédő szereknek a hosszan tartó stabilitása pedig veszélyt jelenthet az egészségre.
A méhek és rovarok egészségét is veszélyeztetik
A kutatáshoz a tudósok nagyon precíz méréseket végeztek, amelyekkel az eddigi legpontosabb eredményeket érték el. Sikerült megmérniük a kiindulási anyagban - ez esetben a mézben - lévő anyag két pikogrammnyi koncentrációját (1 pikogramm 10 a mínusz 12-en gramm). Ezzel a mérési módszer érzékenysége ezerszer precízebb lett, mint az eddigi eljárásoké, ami lehetővé teszi a környezetben lévő növényvédő szerek pontos elemzését.
"Az emberi fogyasztáshoz megengedett maximális mennyiség grammonként 50 ezer pikogramm, miközben már a 100 pikogramm per grammonkénti koncentráció is veszélyezteti a méhek és más, az ember számára hasznos rovarok egészségét" - közölte Edward Mitchell, az egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője.
Ez a nagyon csekély mennyiség a méhek agyában több milliárdnyi molekulának felel meg. "Ha ezek az anyagok a nektárral a méhkaptárba kerülnek, akkor ez azt jeleni, hogy a királynővel együtt az egész kolónia egész életében idegmérgek hatásainak van kitéve" - mondta el Blaise Mulhauser, a neuenburgi botanikus kert igazgatója.
"Az emberi fogyasztásra szánt méz hónapokon át ugyanolyan koncentrációban tartalmaz növényvédő szereket. Bár jelenleg csak kevés vizsgálati minta lépi túl az emberi fogyasztásra vonatkozó határértékeket, még nem tudjuk, milyen hatással vannak ezek az anyagok hosszú távon az egészségre" - fejtette ki Mitchell.
A svájci tudósok kutatása egy 2017-ben a Science című szaklapban bemutatott tanulmányt egészített ki. Négy további növényvédő szert teszteltek: a dinotefurant, a nitenpyramot, a szulfoxaflort és a flupiradifuront. A 36 vizsgált minta 28 százaléka, tehát egynegyede tartalmazta legalább az egyik növényvédőszert.
A dinotefuran és a nitenpyram nem új szer, csak ritkábban használják, ezért ritkábban is mérik. Az átfogó áttekintéshez azonban ezeket is bevonták a vizsgálatba - mondta Gaetan Glauser, a tanulmány vezető szerzője. Jelenleg viták folynak arról, hogy a szulfoxaflor és a flupiradifuron a neonikotinoidok közé sorolandók-e.
"Az első tudományos kutatások kimutatták, hogy ezek a molekulák ugyanolyan hatásúak, mint más neonikotinoidok, és a rovarok idegrendszerét is épp úgy befolyásolják" - fejtette ki Glauser, aki szerint ahelyett, hogy 20 évet várnánk a hatások tesztelésével, ésszerűbbnek tűnik a megelőzés elvével élve az új molekulákat is a neonikotinoidok közé sorolni.
A neonikotinoidok akkor váltak népszerűvé, amikor a kártékony rovarok ellenállóvá váltak más vegyületekkel szemben, így mára ezek lettek a világ legszélesebb körben használt rovarirtó szerei. Általában nem a levelekre permetezik az anyagot, hanem bevonják vele a magokat, amely így védelmet nyújt a talajban élő kórokozók ellen. Később a csíra magába szívja a növényvédő szert, így a növény védelmet nyer a rovarok ellen. A neonikotinoid azonban bejut a pollenbe és a nektárba is, így pedig veszélynek teszi ki a beporzókat is.
Laboratóriumi körülmények között a szer kis dózisban többek közt tájékozódási zavart okozott a méheknél. Ez alapján a szakértők feltételezték, hogy a növényvédő szerek szerepet játszanak a mézkészítő méhek számának visszaesésében. Az Európai Unió ezért elővigyázatosságból 2013-ban moratóriumot rendelt el a neonikotinoid három típusának használatára repcén és más virágzó haszonnövényen, amely vonzza a méheket . A neonikotinoidok egyebek között az immunműködés romlását, valamint fejlődési visszamaradást is okozhatnak gerinceseknél.
